(2022.07.01. - 09.)
Újra úton
Végre ismét lehet utazni, el sem hiszem. Holnap újra nyeregbe pattanok és élvezem a szabadságot. Utoljára négy éve voltam motorostúrán, akkor Macedóniában, ami hatalmas élmény volt, mint ahogy a többi út is.
Lassan éjfél, összepakoltam, utasbiztosítás megkötve, motor ellenőrizve. Sajnos hosszú nap volt, este 9 után értem haza a melóból. Örültem volna ha nem húzódik el, de így alakult.
Mindent elpakoltam? Igazából mindegy, csak már induljak végre. Nagyon várom hogy újra utazhassak. Jó igen, a munkámmal utazok de azért a kamionnal más, még ha sok szép helyre eljutok így is. Motorral teljesen más lesz - az igazi szabadság.
Kevés alvás után hamar reggel lett. Már csak fel kellett kötöznöm a cuccaimat és már indulhattam is. Meglepően jól ment, és ráadásul ma nem hagytam el semmit.
Drávaszabolcsnál léptem határt, hogy aztán Horvátországot átszelve, megkapjam a boszniai pecsétet.
Reggel még az első határra érve erősen koncentrálnom kellett, hogy ne a kamionos táblákat kövessem. Furán mutattam volna az állatszállítós mögött.
Aztán kellett kis idő mire a súlykorlátozós táblákat is ki tudtam zárni, mert úgy villogtak az agyamban mint valami neonreklámok.
 |
| Hű társam Honda CB 600F (Hornet) felpakolva |
Elég nagy volt a forgalom, és megértettem miért nem szeret senki a kamionok után menni. Egyrészt lassúak, másrészt olyanok mint egy rossz porszívó. Felszippantanak mindent az útról és a széléről, hogy aztán kíméletlenül rád fújják, ami motoron ülve nem túl kellemes.
Nem fáztam, nagyon meleg volt, és még annál is melegebb.
A falvakban lassú tempónál, vagy teherautók mögött nyithattam én a plexit, megfőttem így is.
De hát nyár van, örüljünk. Azért bónuszként Boszniában az út menti forrásoknál felfrissülhettem, csodás volt.
Nemrég meg is érkeztem Oliverhez Szarajevóba. Utoljára 3 éve voltam itt, jó érzés volt visszatérni. Akkor ugyan nem motorral, hanem autóval, és húgom is velem tartott, és nagyon tetszett neki is a város.
Mielőtt elértem volna a házat, kavicsos út fogadott az aszfaltos helyett, felújítás volt éppen. Azt látom, hogy valaki locsolja a murvát. Aztán leesett, hogy a szállásadóm Oliver az. Vicces volt, nem is értettem először. Aztán kiderült, hogy brutál por van a házánál az útépítés miatt, ezért locsolta. Most nem porzik, cserébe kicsit sáros. ,,I made a little river" (csináltam egy kis folyót), így fogadott, nagyot nevettem.
Kis pihi, pakolás, beszélgetés, később majd lenézek a városba.
Közben megérkezett egy pár (vagy nemtudom igazából hogy vannak), egy T3-as transporterrel. Holland származásúak, Martin itt él az országban már sok éve, a hegyekben van egy kis viskója, köszöni jól van. A hölgy pedig eljött meglátogatni Hollandiából. A beszélgetés közben természetesen tekertek egy cigit is, hogy jobban ellazuljanak, bár előtte sem voltak feszültek.
A város ismét lenyűgözött, megvan a varázsa. Persze szomorú hogy a háború rányomta a bélyegét, és a mai napig hordozza a sebeket. Nagyon sok turista volt, úgy látszik szezon van.
A szállásra visszatérve még pont láttam a naplementét, csodás volt ahogy eltűnt a korong a hegyek peremén, mely bástyaként öleli körbe a várost.
Beszélgettem még Martinnal, kiderült hogy világutazó.
Van egy DAF teherautója, ami lakóautóként funkcionál, és bejárta vele a fél világot. Valami festményeket szállított, és kiállította őket különböző országokban.
 |
| Burek joghurttal |
 |
| Szarajevó ,,rózsája" |
Reggel a felhős, friss időben elbúcsúztam Olivertől, a két kutyustól (Alicia, Bella) és Szarajevótól. Még visszatérek, mondtam magamban.
Gyönyörű erdőkben, sziklás völgyeken keresztül haladtam a híres fapadlós híd felé, melynek túloldalán Montenegró várt, megannyi szépséggel.
 |
| Bosznia - Montenegró határ (43.34858 18.84535) |
 |
| Az úton bármi felbukkanhat |
A Piva-kanyon mindig elvarázsol, a Durmitor Nemzeti Park pedig mindig levesz a lábamról. Mesébe illő táj, festeni is nehéz lenne ilyet, és mindezt belépő nélkül élvezheted. Csak behajtasz és hagyod, hogy elragadjon.
A Tara-híd monumentális, a kanyon pedig megszédít a mélységével.
 |
| Labda nem volt nálam éppen, a bukót meg nem dobáljuk |
 |
| Piva-kanyon |
 |
| Durmitor |
 |
| Tara-híd (43.15041 19.29523) |
 |
| Tara-kanyon |
Ezután haladtam tovább Rozaje irányába, hogy majd kilépjek ebből a Csodaországból.
Ekkor már meleg volt, zsibbadtam, fáradt is voltam. Egyszer arra lettem figyelmes, mintha a hátam mögött lévő csomag mozogna. Mire hátranéztem, a hálózsákom már az aszfalton gurult tovább, katapultált. Gyors félreálltam, és fejben számoltam hány autó megy majd át rajta és mi marad belőle. Szerencsém volt, hogy a mögöttem lévő ,,Moldáv Mercis" nem ment rá, sőt megállt, felvette és odahozta nekem. Hirtelen azt sem tudtam milyen nyelven adjak hálát, de a ,,Thank you" remélem hatásos volt.
Az utolsó kilométereket Montenegróban hegynek felfelé, gyönyörű fenyőerdőkkel és sziklákkal tarkított panorámában gyönyörködve tehettem meg. A határon minden gond nélkül kiléptem, azonban mint kiderült, itt a ,,senki földje" nem egy kis vékony csík. Vártam a koszovói beléptetést, de sehol sem láttam a hatóság épületeit. Szépen ereszkedtem le- és fel a hajtűkanyarokban, miközben próbáltam higgadtan kezelni, hogy egy tehén fekszik az úton. Persze sejtettem hogy vannak errefelé, hisz az út elég sűrűn ,,tehénlepényes", mintha nem lenne elég a csúszós ,,fehéraszfalt".
Végül megérkeztem a beléptetéshez, majd közölték, hogy az én biztosításom a motorra náluk nem érvényes, itt a határon kell kötnöm egyet 10 euróért. Igen olvastam erről, ha így működik akkor így működik.
Csodás látvány volt a hegyről leereszkedve megpillantani Koszovót. Ez is beleégett az agyamba, meg persze a tehén is.
 |
| (42.77518 20.27302) |
 |
| Koszovó |
Peje (Pec) városban néztem ki egy szállást, ami szerencsémre teljesen üres volt, így kaptam szobát (mivel nem foglaltam előre).
Amúgy a hostel aljában kis ,,gyorséttermet" üzemeltetnek a srácok. Lazák voltak, mondták hogy kapok két kulcsot, holnap majd távozáskor zárjam be az ajtókat, és dobjam őket a postaládába, mert nem melóznak. Kaptam még egy kis garázsszerűséget ahol fedett, zárt helyen van a motorom.
 |
| A szobám |
Elindultam sétálni, várost nézni. Már az érkezésemkor feltűnt, hogy eléggé káosz a közlekedés ( tudom hogy Balkán, de itt valahogy rendszertelenebb). Mindenki megy, tolakodik, a járdán simán parkolnak, és a motorosok nem húznak bukósisakot.
Igen, a szemét az utcákon megszokott, a kóbor kutyák mindenütt még annyira nem. Vagy a parkoló autók alatt fekszenek, vagy éppen a kifőzdéknél várnak reménykedve egy-két falatra. A legmeglepőbb azonban az volt, mikor megláttam a körforgalom közepén 5db kutyát, akik ott pihentek a füves részen a kikapart lyukakban. Nálunk levendulák, szökőkutak ilyesmik vannak...
Nagyon sok Török konyha van, és olcsón, így enyhítettem is az éhségemet gyorsan.
A bazársoron szinte minden kapható; a szuperhős figuráktól kezdve, a ,,márkás" ruhákon cipőkön keresztül a szőnyegekig, és menyasszonyi ruhákig, de nem maradhat el az aranyozott gépfegyver medál sem.
 |
| A helyi rendőrség |
 |
| A kutyusok területe |
 |
| Kutyák mindenhol, de legalább csak egymásra morogtak |
Elektromos rollerek minden mennyiségben, persze az emberek között száguldoznak, és itt biztos nevetnének ha tudnák, hogy valahol erre jogosítvány kell.
Továbbá elektromos robogók, és helyi ,,krosszmotoros" fiatalok ,,krúzolnak" pólóban és ,,mackóalsóban", persze bukó nélkül.
Nem is meglepő, hogy nem láttam itt Schubert vagy AGV boltot, nem sok bevétele lenne.
 |
| Szarajevó - Durmitor - Peje |
A vasárnap reggel kissé kalandosan indult. Történt ugyanis, hogy tegnap mielőtt megérkeztem volna, már tartalékra kellett állítanom a benzincsapot, mert fogytán volt az üzemanyag.
Miután felpakoltam a motort, bezártam a szállást, bedobtam a kulcsokat a postaládába, adta magát, hogy teletankoljak a 20 méterre lévő kúton.
Ez rendben is ment, azonban az indulás kevésbé. Nem forgott ki a motor, leállt. Ez így király vasárnap reggel a ,,világ végén".
A kutas srác jött egyből, hogy segítsen, szerencsére jól beszélt angolul, mondta hogy ad szerszámot meg kávét ha kérek, és segít ha kell.
Egyből leizzadtam, de lassan összeraktam a képet. Mivel tartalékon hagytam, megtankoltam, biztos felkevert valamit a tank aljáról. Ok, próbálkozzunk, mert elképzelésem sincs mi lesz ha nem javul meg. Kértem csavarhúzót, kiengedtem kis benzint a karburátorok aljából, visszaraktam normál állásba a benzincsapot. Nem tudom, hogy ez segített-e vagy csak egyszerűen kiköpte a koszt, de láss csodát, újra működött.
A kutas srác persze nem fogadott el semmit, sőt megadta a számát, bármi gondom lenne Koszovóban, csak hívjam.
Elindultam megnézni a Rugova-kanyont, mely itt van a város mellett. Gyönyörű helyeken kanyargott az út, meseszép táj fogadott ismét. Az egyik kis pihenőnél nézelődtem, mikor megállt két Cseh enduro motoros. Terepgumikkal, spéci táskákkal túráznak, és ha lehet kerülik az aszfaltot.
Ezek után arra lettem figyelmes, hogy megáll két, magyar rendszámos terepjáró. Kipattantak és már üdvözöltek is. Nagyon jófejek voltak, sztorizgattunk kicsit, kiderült hogy KFOR békefenntartók.
 |
| Rugova-kanyon (42.66538 20.23051) |
Haladtam szépen a hőségben Prizren felé. Több érdekes dolgot is tapasztaltam. Egyrészt a kutyákról már tudok, hogy szegények az utcán élnek és esznek amit találnak.
Továbbá, a közlekedés amúgy is kalandos, és nem könnyíti meg az útburkolati jelek hiánya. Nem mindig tiszta, hogy hol vannak a sávok, de végül is elboldogul mindenki.
Vannak nagyon ,,tuti", otthon készült utánfutók, melyeken nem hogy rendszám, de lámpa és index sincs.
Sikerült kicsit felfrissülnöm is menet közben, mikor az egyik kukoricás mellett elhaladva kicsit beterített az öntözőrendszer. A szórásképe hogy úgy mondjam nem túl jól volt beállítva.
Városokban magas aknafedelek, vagy az út szélén fedél nélküliek kerülgetése adott még némi izgalmat, melyek közül segítségképpen volt ami ki volt karózva. Aztán fekvőrendőrök hirtelen felbukkanása, melyek aszfaltból készültek, és persze semmi jelölés rajtuk, így kaméleon módjára rejtőzködnek.
De ez ilyen, így kerek a Balkán. 😊
Prizren nagyon megtetszett, nem túl nagy az óváros, úgy pont elég. Vannak turisták de nem zsúfolt. Felgyalogoltam a vár maradványaihoz a dombra, ahonnan elképesztő kilátás nyílik a városra. Persze mikor kell felmenni a brutál meredek úton, ösvényen? Igen, a legnagyobb melegben. 😃
Felérve meglepődtem azon, amin igazából már nem is kellene, hogy ingyenes.
Később motorra pattantam és megjártam a közeli völgyet és hegyet, melyről ismét pazar kilátás nyílt.
 |
| Prizren |
 |
| Kilátás a várból |
Visszatérve újból séta a városban. Összefutottam egy Török lánnyal, aki ugyanazon a szálláson szállt meg ahol én is. Most éppen karkötőket árul az utcán, melyeket Ő készített. Hosszú a története, a lényeg hogy szeretne itt maradni és munkát találni, mert az országukban nem túl jó a helyzet. Egy leterített törölközőn kínálja a karkötőket, mellette Besim és a felesége, akik Albán származásúak, de már régóta itt élnek. A fickó gyönyörű képeket fest, melyeket itt árulnak az utcán. Beszélt kicsit angolul, így érdekes dolgokat tudtam meg. Az, hogy itt eladja a képeket, az másodlagos, mert az alkotás ami boldoggá teszi a lelkét. Túl vannak a háborún, szörnyű dolgokat láttak, és nem is szeretnének erről mesélni. Úgyhogy most itt ülök velük, egy pillanatra belecsöppentem a mindennapjaikba, de tényleg csak egy apró szempillantásra, miközben arról kérdezem, miért nem ábrázol embereket a festményein, ezalatt a háttérben megszólal a müezzin éneke.
 |
| Besim alkotásai |
 |
| Besim festményei |
 |
| Peje - Rugova Kanyon - Prizren |
Kerítés nincs mindenhol a pálya mellett, sőt van hogy a cégnek a kapuja az útra nyílik. Leállósávban többen is várakoztak, nem tudom hogy stoppoltak, vagy csak úgy jó volt nekik ott.
Idősebb bácsi zsákkal a vállán szintén a pálya szélén sétált. Leérve a hegyekből egyszer csak kétsávos út lesz körforgalommal. Persze mindenki megy, tolakodik, dudál. Sávban össze-vissza közlekednek, és ne lepődj meg ha szembejön veled az útszélén a bácsika biciklivel, gázpalackkal a csomagtartón.
Itt is jellemzőek az alig látható fekvőrendőrök és nyitott csatornanyílások. Összefoglalva; izgalmas, mindig történik valami, állandó készenlétben vagy. 😃
Végül leértem a Sunset Camping-be, hogy láthassam a tengert. Előkaptam a sátrat, és árnyék hiányában a napon landolt. A víz nagyon meleg, nagyon sós. 😃
Délután pihentem, fürödtem, illetve beugrottam a városba tankolni meg boltba.
 |
| Épül a sátor (41.20512 19.49148) |
 |
| Mindig légy résen |
A kúton euróval fizettem (a kártyás fizetés nem volt lehetséges),majd euróban és Albán lek-ben, kaptam vissza. Elvileg jól, de akkor ezt így nem tudtam fejben kiszámolni, csak megvontam a vállam és nevettem (utólag utánaszámoltam, és nem vertek át). Az egyik boltban alig akarnak visszaköszönni, a másikban meg angolul kedvesen beszélnek veled. Izgalmas, érdekes országnak tűnik. Holnap is még itt töltöm az éjszakát, nappal viszont elmotorozok kicsit délre.
És persze vétek lenne kihagyni a naplementét, ahogy majd eltűnik a horizonton az izzó ,,kosárlabda".
 |
| ,,Na itt a kert" |
Reggel el is búcsúztunk, mert mentek is tovább délre.
Éppen ekkor érkezett egy család Budapestről, lám milyen kicsi a világ.
Elindultam felfedezni a Holta-kanyont. Száz kilométer után meg is találtam. Kavicsos út az elején és a végén is. Bementem de azért az én motorom nem erre való. Egy defekt nem hiányzott volna.
Valójában azt látom, hogy Albániában rengeteg felfedezni való van. Vannak turisták, de módjával. Sokan a tengerparti részeket keresik, de rengeteg csoda van mindenfelé.
Szóval megérkeztem a kavicsos út végére, ahol egy nagy udvar fogadott egy kisházzal a közepén. Mint kiderült itt lehet enni-inni, na azt majd később. Előbb irány a kanyon, de a cuccaimat hova tegyem? Nyilván a nagy része a sátorban maradt, de iratok, telefon stb. viszont nálam. Ugyanis azt olvastam, hogy fürdőruhában tudok majd csak bemenni, a patakon keresztül.
-Hagyjam itt a háznál a srácoknál? De hát nem is ismerem őket.
Végül addig tanakodtam, amíg megkértem őket és náluk hagytam.
Majd megkérdeztem hol a bejárat a kanyonba.
Néztek furán, majd mutatták hogy a kanyon ott van.
Ok, itt a hatalmas sziklahasadék, de valami kijelölt út, belépő vagy ilyesmi - ezen gondolatokkal lépdeltem mezítláb a kavicsokon (mivel tengeri cipőm nem volt).
De hamar rájöttem hogy itt nincs ilyen, ez így itt van ahogy a természet megalkotta, ha akarod fogod magad és besétálsz.
 |
| Holta-kanyon (40.92590 20.22301) |
Belegázoltam a hideg patakba, már itt szédítő volt a látvány, ahogy föléd magasodnak a sziklafalak. Mindjárt az elején következett egy mélyebb rész, ahol derékig merültem a hideg vízbe. Izgalmas volt, főleg hogy én voltam ott egyedül.
A levegő eléggé hűvös volt, a vízről ne is beszéljünk, bár volt egy rész ahol vízesésként csorgott le a langyos víz. Kétoldalt sziklák, felettem vékony csíkban az égbolt és sok madár melyek itt fészkeltek. Varázslatos volt, olyan érintetlen (persze egy kevés szemetet itt is találtam). :(
Csak sétáltam egyre beljebb, hol a vízben, hol a száraz kavicsokon, és gyönyörködtem. Végül elértem egy nagyon szűk részre, ahol már a víz is mély volt, és a -128 óra- című film is eszembe jutott, így inkább visszafordultam.
Visszafelé többször megálltam, hogy töltődjek a beszűrődő napsugarakkal. Egy apró kis kő zökkentett vissza a valóságba, mely a magasból esett le, elég közel hozzám.
Hihetetlen, hogy ez a csoda csak így itt van szabadon, és nem özönlötték el a turisták némi belépőjegy fejében.
Ez Albánia; érdekes és izgalmas.
Visszatérve az udvarra, a fügefák alatt megebédeltem, közben Albán zene szólt. Olyan hangulata volt, melyet nem felejtek el.
Visszafelé elég kellemetlen volt a 38 fokban haladni, itt már mindegy hogy nyitva van a plexid a bukósisakon vagy zárva.
Ömlött a forróság az arcomba, és időnként még forróbb hullámok jöttek, mint mondjuk egy grillsütőből. De hát nyár van, élvezzük ki.
Miközben alig élsz, megpillantod az útszélén az árust, aki napernyő alatt grillezi a kukoricát. Elképesztő hogy bírják ezt a meleget, vagy inkább muszáj neki, hogy egy kis pénzhez jusson.
Útközben beugrottam egy boltba vízért, de csak kevés apró volt nálam, meg nagyobb papírpénz, de a hölgy csak intett, és így 50 lek helyett 30-ért kortyolhattam a frissítőt.
A benzinkúton már fordított volt a helyzet, 130 lek járt volna vissza, de a kutas csak széttárta a kezét, hogy csak 100-at tud visszaadni, persze csak nevettem ezen.
Ez Albánia; ne lepődj meg semmin, és az úton mindig koncentrálj, bármi történhet.
Mondjuk ezzel szerintem Ők is így vannak, és talán mindig figyelnek a váratlanra.
Tegnap a partról fotóztam a naplementét, ma a tengerből fogom nézni. Tudom, sokan cserélnének most velem, hálás is vagyok hogy itt lehetek, és átélhetem ezt a sok csodát.
Majd később elértem a tengerpartot Montenegróban; Bár, Budva és nemsokára Kotor következik. Öt éve jártam itt, nagyon jó volt újra megérkezni az öbölbe. Mit sem vesztett szépségéből, sőt...
Elfoglaltam a kempinget, kis fürdés, és irány a szerpentin. Először a régi erődöt néztem meg, majd a naplementét, ahogy elbújik a korong a hegyek mögé.
Ezután vissza a városba, séta az óvárosban, mely elragadó.
Végül motorozás vissza a kempingbe az éjszakában a parton, miközben a szél enyhén permetezi rád a sós vízpárát.
 |
| (42.39582 18.76412) |
Eljött a reggel, gyerünk fel a várba, ameddig árnyékban van.
Amúgy is húzós a sok lépcső, a hőségben még durvább lenne.
Meglepően sokan vannak már most, de hát mindenki kíváncsi a gyönyörű látványra. Mielőtt felérnék, kimegyek a várfalon, van egy kis ablak meg létra. A vár melletti területre visz, ahol kis kőépületek romjai láthatók, illetve egy nagy tölcsér alakú mélyedés, melynek lankáin kecskék legelésznek.
Fentről, gyönyörű panoráma nyílik az öbölre, elképesztő az egész, úgyhogy élvezem a pillanatot egy darabig.
A naplementét ismét a szerpentinről csodálhattam, lenyűgöző volt.
A levegő lehűlt, és picit csepergett az eső is reggelre, nyoma sem volt a tegnapi időjárásnak. Gyors pakolás, aztán irány a komp. Láttam hogy közelednek az esőfelhők, de bíztam benne hogy nem találkozunk. Tévedtem, eláztam, de nagyon. Egész nap esett, bőrig áztam. Persze nincs tuti esőruhám, csak egyszerű esőkabát meg vízálló nadrág, az utóbbi sajnos otthon maradt. Fáztam, nem élveztem a motorozást, borzalmas volt. Nagyon óvatosan kellett menni, ez a ,,fehéraszfalt" (vagy inkább ilyen vajszínű), csúszik szárazon is, esőben meg extrán.
A mai cél Jajca lett volna Boszniában (szerettem volna megnézni a vízeséseket), de letettem róla, és kitűztem inkább Szarajevót.
Nem hittem volna, hogy ma valaha ideérek Oliverhez, de sikerült, és már száradnak a ruháim. És azt sem gondoltam volna, hogy ilyen hamar visszatérek Szarajevóba, de örülök, jó nekem itt.
Csak haladtam hazafelé a sok emlékkel a fejemben és a szívemben. Az úton minden rendben volt, szerencsésen hazaértem, és elmesélhettem a sok-sok élményt.
 |
| Háttérben az egykori olimpiai bobpálya (Szarajevó) |
Örülök hogy velem tartottatok kedves olvasók,
kívánok Nektek is sok-sok örömteli utazást, bármerre, bármivel, bárkivel is indultok, találjátok meg benne a szépet, ami feltölt benneteket.
Vigyázzatok magatokra
