A Nagy Út (II.rész)

Tovább az Úton

(08.24) 11.nap  Redecilla del Camino - San Juan de Ortega /36km

Izzó, vörös háttérben úszik a táj, megint valami új kezdődik, új remények, új csodák, új nap. Nem tudhatjuk kinek mit hoz, ez  titok. Minden hajnalban megvan az esély mindenre, ami lehet jó, de lehet rossz is.

Hat órakor már szorgos szentjánosbogárként követtem az Utam. Ugyan még volt fájdalom, de már elviselhetőbb mint korábban.

Belorado-ban a bolt előtt reggeliztem, pont nyitásra érkeztem, ez így volt megírva. A pékárut egy fickó hozta, egy nyugdíjas korú Volvo-val, melyet itt-ott megharapott már a rozsda, de hatalmas hangulata volt az egésznek. A bagett pedig valami élkepesztően finom volt, nem is tudom hogy ettem-e már ennyire finomat. Amúgy ahány bagett, annyiféle íz és állag. Eddig biztos voltam benne, hogy egészen jót csak a Franciáknál kapok, de ez most átértékelődött.

Az étkezések a következőképpen néznek ki a részemről: napközben hideget eszem, amit vagy az útba eső boltokból szerzek, vagy a tartalékot fogyasztom, amiből mindig van a táskámban (olajos hal, kolbász, lekvár, bagett).

A tej az alap, a többi meg jön magától. 😄

Sok szálláson van konyha, melyben szabadon főzhetsz, persze akkor, ha van alapanyagod vagy a közelben találsz boltot. Egyéb opció pedig, hogy sok szálláson van menü, változó árakon (9, 10, 12 euro). Néha ezt választom, de azért lássuk be, minden napra ez elég költséges lenne, így marad a csináld magad mozgalom, ami nem áll távol tőlem.

Szóval ma egész jól ment, amíg el nem értem azt a bizonyos 12 km hosszú szakaszt. Keresztül a hegyen, a végtelen hosszú utakon. Nem is volt gond a feléig, de onnan már szenvedés volt, megint előjöttek a nagy fájdalmak.

Sokszor megálltam, bosszankodtam,és volt, hogy a botok is repültek. Úgy éreztem képtelen vagyok elbicegni a szállásig, úgyhogy már kezdtem megbarátkozni a gondolattal, hogy itt alszok az erdőben, bevackolom magam a fák közé.

Brutál meleg is volt kevés árnyékkal, de a legidegesítőbbek az apró legyek voltak, amik folyton az arcodon akartak pihenni. Nem tudom miért volt ez jó nekik, de azt tudom nekem miért nem. 

Végül hosszú szenvedés után elértem San Juan de Ortega nevű hangulatos kis települést (a neve hosszabb mint az utcái).

A zarándokszállás a kolostorban van kialakítva, nagyon megnyerő.

Az előbb találkoztam egy idősebb amerikai párral, akikkel már többször  összefutottam az Út során. Mindig nagyon kedvesek voltak és most is az első kérdésük az volt, hogy bírja a térdem. Érdekes, hogy itt mindenki figyel a másikra. Ha a normál hétköznapokban csak fele ennyire viselkednének így az emberek, máris egy csodás hely lenne a Föld. Egy óra múlva kaptam tőlük jeget, amit teljesen természetesen hoztak, nem is kértem, csak tudták, hogy szükségem van rá. Mennyire fog ez nekem hiányozni...

Holnap ha minden jól megy beérek Burgos-ba, csupán 27 km.

(08.25) 12.nap  San Juan de Ortega - Burgos /27km

Egész kellemes volt a kolostorban aludni, csupán néhány mellékzaj zavart bele az éjszakába. A szokásos horkolás és a szokatlan szamárbőgés a kertből. 😄
Reggel a sötét erdőben kezdődött a napom, a kis fejlámpám fényénél. Séta közben  láttam, hogy valakik állnak az út szélén, de ahogy továbbhaladtam rájöttem hogy az egy tehén volt, aki bambán, kérdőn nézett rám:
                                      -Te mit keresel itt?
                                      -És Te?

Mondanom sem kell már, hogy a napfelkelte ismét csodás volt, ismét hozott valami újat. Köves emelkedőn értek a nap sugarai, ahol a dombtetőn megpillanthattam Burgost (ami úgy tűnt nincs is olyan messze, de nagyot tévedtem).
Innen lefelé haladtam, majd következtek az aszfaltos részek, melyeket Arnold barátom már említett és hosszan elnyúltak a végtelenbe.
Végre elértem a felüljárót, ami alatt már többször  áthaladtam kamionnal és álmodoztam róla hogy itt leszek. Most végre én integethettem egy kamionnak. Jobb ezen az oldalon lenni most, ez nem is kérdés.
A városig még nagyon hosszú szakaszt kellett megtenni és egyre több biciklis, kiránduló lepte el az utat.
Burgos gyönyörű város és a szállást is megtaláltam kis kerülővel. A helyiek készségesen segítenek útba igazítani, még ha sokszor ez a saját nyelvükön is sikerül és nem nagyon érted, akkor is érzed, hogy mennyire szeretne neked segíteni. A bejelentkezésnél találkoztam Thomas-al, vagyis Tomival, aki pár napja előttem szállt meg egy nappal Nájera-ban. 😊
Annyira jó volt magyarul beszélgetni, sztorizgatni. Ezután már csak hab volt a tortán, mikor megismerkedtem Terézzel és Robival. Micsoda nap! Ők már sok zarándokutat végigjártak, igazi kalandorok és stílusosan anno a nászútjukat is zarándokúton töltötték. Pozitív, jólelkű emberek, tele élményekkel.  Hálás vagyok, hogy megismerhettem Őket.
Délután még megnéztem a várost, miközben megijesztett pár futózápor, de ez legyen a legnagyobb gond.
Még nem tudom holnap mennyit megyek, ma egész jól bírta a térdem. 😉

(08.26) 13.nap  Burgos - Hontanas /32km

Reggel a sötét városban sikerült eltévednem először egyedül, majd csoportosan. Nem nagy dolog, csak kis kerülő, mert elég érdekesen vannak az útjelzők.

Délelőtt találkoztam Tomival, majd Terézzel és Robival, jó volt megint beszélgetni velük.

Felhős, majd napos égbolt kísért, de a zápor már a szálláson ért, így megúsztam.

Tarlók, szalmabálák, színes dombok.

Sajnos a táv végén megint nagyon fájt a térdem, nem tudom hogy fogom bírni. Egy jó kis vacsi talán segít rajtam.

Mikor már úgy bicegtem az utolsó kilométereken, megálltak mellettem és mondták, hogy nagyon szívesen segítenek és viszik a táskámat. Megköszöntem, nagyon aranyosak voltak, de ez az én harcom.

(08.27) 14.nap  Hontanas - Población de Campos /37km

Tegnap este még egy New-York-i fickóval beszélgettem a szomszédos bárban, hogy milyen jól keresnek az amerikai kamionosok.

Eközben kiderült, hogy a felszolgáló lány Magyar származású.

Elmesélte, hogy az El Caminon találkozott egy olasz sráccal, aki most a konyhán főz és a párja lett.

Megérkezett az a bizonyos vihar, és Tomival   (mert közben Ő  is befutott) összepakoltuk kint a székeket, asztalokat.

Reggel hűvös volt és ahogy telnek a napok, egyre később ébred fel a Nap. Ma szinte sík terep fogadott, leszámítva a fennsíkot amire fel kellett mászni, majd a másik oldalon leereszkedni a 18% -os lejtőn, de a kilátásra nem lehetett panasz.

Délutánra jó meleg lett, de az ivókutak  sokat segítenek, melyből számtalan van az út mellett.

Összefutottam egy kanadai bácsival aki szembe jött az Úton és arról mesélt, hogy nem tudja merre tart csak úgy gyalogol, majd októberben repül haza, addig ráér. Látszott a szemében hogy mennyire átadta magát az Útnak, mennyire jó neki most itt.

Végül elég korrekt szállást találtam, leszámítva hogy nincs meleg víz, de ez semmiség. Csendes, nyugis hely és itt van Teréz és Robi is. 😊

A délutánok hasonlóan telnek. Megérkezel a szállásra, bejelentkezel, megy a pecsét a zarándokigazolványba, aztán mosás, (legegyszerűbb a csapnál, de vannak mosógépek is pár euróért) majd teregetés, kaja, pihi, beszélgetés a többiekkel, naplóírás, következő nap tervezgetése, esetleg kis séta ha még bírod. Ilyen egyszerű és nagyszerű itt az élet. Nincsenek veszekedések, mindenki kedves, úgyhogy nagyon élvezem, persze a fájdalom beleszól, de remélem már egyre kevésbé. 

Amúgy még 430 km van vissza, ami soknak tűnik, de napról napra egyre jobban belejön az ember.

(08.28) 15.nap  Población de Campos - Ledigos /40km

Feletted a csillagok és a Hold, talpad alatt pedig az egerek futkosnak a sötétben. 😆

Kezdésnek az út mellett haladtam, majd Carrión de los Condes után kezdődött a  17 kilométeres szinte egyenes szakasz a hőségben,  árnyék nélkül. Előtte feltankoltam vízzel, meg megterítettem az utcán egy szimpatikus padon az ebédhez, de senki sem nézett furcsán, sőt még jó utat is kívántak. 😊

Végül is simán teljesítettem a hosszú, sivár szakaszt és ennek is megvolt a maga hangulata.

Sokan bringát bérelnek ezekre az etapokra, mondván, hogy unalmas. Szerintem teljesen rendben van, ez is az Út része és jó most ez így, mert még úgyis jönnek a hegyek, kicsit ,,rápihenek". 

Végül 40 km lett a mai táv, mert nem fájt a térdem és csodás kis szállás lett a jutalmam. Most járok kb. a táv felénél, egészen hihetetlen.

(08.29) 16.nap  Ledigos - El Burgo Ranero /35km

Még mindig nem vettem elemeket, jött a felismerés korán reggel, mikor útnak indultam. Valamennyire még világít a lámpám, de sokat nem látok vele. Izgalmas volt, de hamar felébredt a Nap és segített nekem.

Ma szinte csak az aszfaltút mellett haladtam, ez most egy ilyen rész, de szerencsére több árnyék volt mint tegnap. 

Az egerek továbbra is szorgosan futkosnak egyik tarlóról a másikra, nagyon jópofák.

Sokáig a nagy puszta látványa kísért, melyet egy-egy fa szakított meg, elvétve.

Később már megjelent a kukorica és napraforgó is, amit természetesen öntöznek a nagy szárazság miatt.

Végül elértem a napi célt, most pihi következik, mert holnap hosszú nap lesz, szeretnék beérni León-ba, ami 40 km-re van.

Szereztem elemeket, így reggel fényárban fogok úszni.

Kevesebb van előttem, mint mögöttem. Fura érzés, mert örülök a teljesítménynek, de egyben közeleg az Út vége is amit nyilván várok, hisz szeretném teljesíteni, de nehéz lesz elhagyni.

(08.30) 17.nap  El Burgo Ranero - León /40km

Mögöttem a fények lassan elhalványodnak, felettem a csillagok, előttem csak a sötétség.

Fél hatkor indultam, hiszen ma sok kilométer várt rám a melegben.

Csak úgy haladtam, nehezen fogytak a kilométerek az aszfaltút mellett. Végül elértem León-t, de még rengeteget kellett a városban sétálni a forró aszfalton, így igazán frissítő volt egy kis zuhany, mikor beindult mellettem valamelyik kertben egy öntözőrendszer.

Totál fáradtan estem be a második szállásra (az első amit kinéztem már tele volt).

A város annyira nem ,,fogott meg" (lehet csak azért, mert fáradt vagyok) Burgos jobban tetszett.

Szép a katedrális és közvetlen környéke, de a kis utcák már nem annyira. 

A legjobb pedig, hogy találkoztam a szálláson Terézzel és Robival. 😊

(08.31) 18.nap  Leon - Villavante /35km

 Mire kiértem a városból, a Nap is felébredt.

Megint út melletti szakasz következett mindaddig, amíg meg nem tévesztett egy sárga nyíl. Ezután már aszfalton sétáltam nem is keveset, mire rájöttem, hogy nem véletlenül nincsenek  jelzések, ugyanis már nem a kijelölt úton vagyok. Korábban volt egy rész ahol ketté vált az ösvény, és szinte párhuzamosan haladt a két út. Nekem sikerült egyikről átkelnem a másikra, nem kevés plusz kilométerrel. Valamiért így kellett történnie, nem bánkódom, csak a melegben nem volt egyszerű megélni.

Volt egy 5 km hosszú egyenes az aszfalton a tűző napon...melyben az a legrosszabb, hogy látod a végét, ami mintha egyre távolodna.

Végül elértem Villavante nevű kis falut, ahol rendezett  szállás fogadott.

(09.01) 19.nap  Villavante - El Ganso /35km

Meleg kakaó, olykor ennyi is elég a boldogsághoz. 😊

Most érkezett a szállásra egy Spanyol család bringákkal, és a gyerekek készítették maguknak,  láttam hogy mekkora örömöt okozott nekik. Ez annyira megtetszett, hogy én is iszok egyet.

Reggel kis csúszással indultam, mert a szálláshelyen felejtettem a sétabotomat. Igen, már csak egy van, a másik már elmaradt valahol. Gyors visszamentem, de kívül nem volt kilincs, így nem jutottam be. Kis idő múlva felkelt valaki és nagy nehezen meggyőztem, hogy engedjen be.

Megint változott a táj, bár ezt a térdem nehezményezte, de valahogy már kibírja ezt a 200 valamennyit.

Megint találkoztam Robiékkal és sajnos Teréz lába is fáj, neki  ez a sík terepen jött elő, szorítok neki.

Holnap ismét hegyek következnek, valahogy bírni kell, nincs már sok vissza.

(09.02) 20.nap  El Ganso - Molinaseca /38km

Ismét meleg kakaó, micsoda napzárás. A tegnapi Spanyol családtól kaptam, mert ma is sikerült egy helyen megszállnunk. ,,Le a kalappal" a két gyerek előtt, (kb. olyan 10 és 12 évesek) mert ma brutál köves, sziklás terep volt felfele és lefele is.

Reggel ismét a csillagokkal keltem útra, a hatalmas, háborítatlan csendben.

Ezután a napfelkeltében gyönyörködtem, amit nem lehet megunni.

Sikerült ma átkelnem a hegyen, el sem hiszem hogy ilyen jól bírtam. A csúcs 1500 méteren volt, ahol nagyon friss szél fújdogált, így nem érződött, hogy milyen melegen süt  a nap.

Megcsodáltam a Cruz de Ferro-t a hegytetőn. Ez egy hatalmas fa oszlop, kereszttel a tetején. A hagyomány szerint otthonról kell hozni egy kavicsot, amit itt kell hagyni és így elengeded a lelkedből azokat a dolgokat amelyeket már nem kell magaddal cipelned.

Sajnos nem csak köveket helyeznek itt el, hanem mindenféle tárgyakat, amiknek persze semmi közük a hagyományhoz és nem is veszik szívesen. Ezután kezdődött az ereszkedés. Először csak szép finoman, majd nagyon durva lejtők következtek a csúszós, köves csapáson.

Egyre több hirdetés jött szembe, miszerint rendelhetsz taxit ha már nem bírod, illetve a különböző szállások hirdetőtáblái, árakkal, képekkel. A ,,kedvencem" a medencés Albergue lett, mely már 30 kilométerrel korábban hirdeti magát, hogy ezt válaszd, mert neked itt nagyon jó lesz. Először az futott át az agyamon, milyen jó kis szállás, úszhatsz, felfrissítheted magad.

Később azonban amikor már a negyedik táblájukba futottam, már bosszantott kicsit, sok volt. Vágyom én erre? Szuper, modern, de határozottan nem ezt keresem, hiszen itt pont az egyszerűség teszi varázslatossá az utazást. Nem is álltam meg ennél a szállásnál, persze azért odapillantottam a szépen lenyírt fűre, a medencére, de nagyon steril volt ez most nekem.

Egyre melegebb lett és már a kilométerek is gyűltek rendesen, én pedig ezzel arányosan fáradtam, így megálltam Molinaseca  nevű településen.

Vannak helyek, ahol csak áthaladsz minden különösebb érzés nélkül. Ez a hely az ellenkezője volt, egyből megfogott. Kezdésnek egy nagy kőhídon kellett átkelni a patak felett, ami fel volt duzzasztva és úszkáltak benne. Itt már nagyon éreztem, hogy jó helyen járok és itt a medencém, tessék. 😊

Bejelentkezés a szálláson, majd mosás és irány a bolt, ahol extra kedves eladó volt és kaptam ajándékba almákat meg sütit.

Végre víz, nagy volt az öröm. Nyilván tisztában voltam vele, hogy nem termálvíz lesz, de azért meglepett a kb. 15 fokos víz. Öt  percnél tovább nem is bírtam, de iszonyat felfrissültem. 

Majd napozás, kis úszás ismét, közben egyre többen lettünk, megjelentek a helyi gyerekek és a zarándokok is. Így lett kerek a napom, illetve az esti kakaó még kellett hozzá. 😊

Folytatás a harmadik részben...