On the road Day8

24-07-16     8.nap  


Persze hogy volt egy kis eső utolsó este is, de nem volt vészes.
Különben is már edzett vagyok, mivel ,,túléltem" a hegyekben a felhőszakadást.

 

(akkor irány haza)

Hazafelé elbúcsúztam Ausztriától, a hegyektől, az utaktól,

 a mosolygós emberektől. 

A határt átlépve úgy fogadott az utak minősége, mint amikor 

vásárlás után kilépsz a ,,légkondis" bevásárlóközpont ajtaján

a nyári melegbe.

Folyamat a kátyúkat figyelgetve zötykölődsz az ülésen. 

És még valamit kell nagyon figyelni...az átkozott kamerákat.

Majdnem sikerült belefutnom az egyikbe, de szerencsére csak hátul van rendszám és egy elágazó is pont jó helyen volt...

Igaz hogy így kicsit még rosszabb utakon zötyögtem pluszban pár kilométert, de higgyétek el  megérte...

Jó volt hazaérkezni a sok élménnyel.

2200 km lett a túra hossza, ami nekem teljesen jó, hisz nem teljesítménytúrára mentem, hanem élménytúrára...

Nagyon sok mindent láttam, gyönyörű helyeket, pazar utakat.

Megismerkedtem emberekkel, akiket lehet soha többet nem látok, de egy kis időre részesei voltunk egymás életének, ennek így kellett történnie. 

Hogyan tovább? Most hétvégén Siroki motorostalálkozó, aztán majd szeretnék újabb túrákat, tervek már vannak...

Örülök hogy velem tartottatok. Széles utat mindenkinek!

ui.: Aki egy kicsi kis vágyat is érez, hogy ,,világot lásson",  ne habozzon, mert olyan dolgokról marad le, amit el sem tud képzelni...

On the road Day7

23-07-16     7.nap   17:36


Tegnap éjjel persze leszakadt az ég. Napsütésben indultam
zuhanyozni, és szakadó esőben futottam vissza.
(napsütés, 2 dörgés és mintha dézsából öntötték volna)
Kb. éjfélig szakadt megállás nélkül.
Gyűltek a pocsolyák a kempingben, és gyűlt a víz a sátramban.
Na jó, ne egy patakot képzelj el a hálózsákom mellett, de szépen csöpögött, így felvettem az esőkabátot és fekvés.
Reggel már szerencsére nem esett, bár felhős volt még és ködös, párás, így irány fotózni reggel 6-kor. :) 
Beszéltem az angol párral, nem úszták meg Ők sem beázás nélkül az éjszakát, és elcsodálkoztak, mostanában nem láttak ekkora esőt, pedig már láthattak egy s mást a Szigeten.
(délután ismerkedtünk meg, egy nagyon szimpatikus 50 körüli házaspár, egy BMW nyergében)

(tájkép csata után, a motor nem ázott be...)

Úgy döntöttem mégsem maradok még egy napot, és útnak indultam a csípős hidegben.

A cél Studenberg volt.

 

(7.nap)

Jöttem autópályán vagy 20 kilométert, ebből 9-et egy alagútban, (ami persze fizetős volt) és ahogy néztem már nem is használom többet, így nagyon ,,ügyes" voltam, hogy vettem matricát.

Mondanom sem kell, hogy milyen utakon jöttem, csak a térképet idézném; festői.

 

Meglátogattam a helyi vadasparkot, ami nagyon szép. 

(Tierwelt, Herberstein)

Sok honfitárssal találkoztam, mondjuk nem vagyunk túl messze a határtól.

Persze nem jó, hogy be vannak zárva szegény állatok és az sem jó, hogy nem is látod mindegyiket mert pihennek, (főleg az éjszakai ragadozókat) de azért kíváncsiak vagyunk, hisz nem sok ember juthat el mondjuk Afrikába...

Most a kempingben pihi, holnap pedig indulás haza.

    

On the road Day6

22-07-16    6.nap




Reggel búcsút vettem a barátaimtól, és ezúton is köszönöm,
hogy szántak rám időt, a munkájuk mellett.

(6.nap, vissza Ausztriába)

Az első 60 kilométeren ködös, párás idő fogadott, de végül

győzött a napfény. 

Továbbra sem használtam autópályát (majd hazafelé).

Linzben kicsit elkeveredtem (tudom eddig dicsértem a táblákat, de itt nagyon nem volt jó, sehol nem jelölte Steyr városát), nem is igazán a belvárosban hibáztam, hanem a sok kivezető út 

közül rosszat választottam. 

Így kerültem olyan gazdasági utakra (termőföldek között kanyargós aszfaltcsík, mintha endúróznál, csak aszfalton), ahol a Steyr feliratot csak traktorokon láttam. 
Egy kis falu itt, egy még kisebb ott, és végül meglett 
a keresett út. Nem bántam mert csodás tájakon gurulhattam ismét.

(pazar)

Kicsit már tompán és fáradtan érkeztem a Gesause nemzeti parkba, ahol már várt rám a kemping. 
Nagyon szép helyen van, körben hegyek és persze van egy folyó is. Találtam magyar prospektust és kiderült, hogy olyan szinten védett a környék, hogy csak a kijelölt utakon sétálhatsz az erdőben és a megadott helyeken mehetsz csak le a folyópartra, mert annyi  védett állat- és növényfaj található itt. 
Házépítés után azért még gurultam a környéken (bármennyire is fáradt voltam). Ellátogattam Eisenerzbe, ahol már 2 éve jártam, csak akkor az Erzberg Rodeo zajlott...
Most pihi, holnapot még nem tudom pontosan. Lehet maradok itt és gurulgatok a környéken, vagy továbbállok...

(a kilátásra most sincs panasz)

(hűtő)

(vacsora, kilátással...)

(Eisenerz)

On the road Day5

21-07-16     5.nap



Finom reggeli (német debreceni), majd  fotózgatás a településen. Mindenki köszön és mosolyog, elképesztő.
Egy fickó le is szólított, érdeklődött honnan jöttem,  
merre jártam-mert ugye a gép a nyakamban lógott, le sem tagadhattam volna hogy turista vagyok. :)
Arnold barátomnak üzenem a messzi Norvégiába, hogy megtaláltam ,,A Krémtúrót" , és tényleg nagyon finom. :)

   

(jó párosítás)

Ma pihenőnap van. Ránk fér...(a bal mutatóujjam eléggé fáj, biztos kemény neki a kuplung) A motor a garázsban pihen, amit ezúton is köszönök Petinek... 

(remélem az Audi is megértő volt) :)

Délután beugrottunk Passauba, mivel túl sok ideig nem maradtam vendéglátóimnál, így egy gyors ,,autós városnézést"

iktattunk be (melyben benne volt az Audi márkakereskedés is...), de azért előtte megcsodáltuk a várost a hegyoldalból. 

(Azur, Bogci, Peti és jómagam)

(Obernzell)

On the road Day4

20-07-16     4.nap



Reggel ,,időben" pakolás, és indulás 9h környékén. 
390 km várt rám, így útközben vettem pályamatricát, (5 euro és pár cent tíz napra) mert ugye ott gyorsabb és egyszerűbb.
Csodálatos utakon húztam a gázt, rengeteg motorostársammal.
Nagyon változatos részek követték egymást: tempós erdei szűk
utak, tempós széles erdei etapok, fel a hegyre, majd le.
Csábítgatott az autópálya, több alakalommal is felkínálva magát a felhajtókkal, de ezeket a kanyarokat nem cserélem el semmire, nem érdekel hány órát utazok ma. 
(végül 6 óra lett a menetidő, egy két kisebb megállóval, mikor is
alig várom hogy vége legyen a településnek, és egy arra alkalmas helyen -persze sisakban- kiengedjem a maradék folyadékot, amit még nem izzadtam ki...)

(Villach-Obernzell)

Útközben volt pár útfelújítás, ahol jelzőlámpánál kellett várni,

ameddig elhaladtak a szembejövők. Ebben nincs semmi különös, csak hogy itt a jelzőlámpán van visszaszámláló...kis apróság, de nagyon jó ötlet...

És a másik érdekesség, hogy minden jelzőlámpa mielőtt sárgára és pirosra váltana, előtte villog párszor a zöld jelzés, így nincs ,,orosz rulett" mikor látod hogy már régóta zöld van, 
hogy átférek-e vagy satufékkel álljak meg, ha átvált sárgára, persze ha nincs mögöttem senki...
Azért elképzelem milyen lehet Nekik nálunk közlekedni...
Tükörsima utakon jöttem Obernzellig, még a hidaknál sem volt semmi ugratás a fel- és lehajtásnál (és ez nem csak az egyesszámú főutakra jellemző, nagyon nem...)  
Az utolsó kilométereken kicsit keringőztem (vagy lehet így volt az útvonal), de nem érdekelt, mert olyan hegyi utakon dönthettem a motort, hogy eszméletlen. A csomagom kicsit mocorgott hátul, de nem izgatott, elcsábítottak a kanyarok...
A barátaim már vártak; finom kaja, puha ágy, 
édes kiskutya (Azur), mi kell még?  

(Duna)

(Azur)

On the road Day3

19-07-16    3.nap   19:00


Tegnap este még beszéltem a szomszédaimmal, akik nagyon kedvesek. Egy fiatal osztrák pár, egy kisgyerekkel. Megnyugtattam őket, hogy nem reggel 6-kor fogom beindítani a motort.  :) 
 A srácnak érdekes időtöltése van. Kifeszít egy spanifert két fa közé, majd racsnival olyan feszesre húzza amennyire csak bírja. Aztán ezen szépen végigsétál mezítláb... Persze hogy megpróbáltam...addig jutottam, hogy az egyik lábam fent, a másik a földön, mert képtelen vagyok felrakni, annyira remeg az egész. Pedig amúgy az egyensúlyérzékemmel szerintem
nincs baj, de ez már profi kategória. És persze baromi 
hosszú is a kötél.

Az alvás továbbra sem az erősségem, de ez már nem is meglepő.
A kemping ahova tegnap délután érkeztem, nagyon szép, van egy tó (itt volt tegnap a vacsorám) ahol lehet fürdeni, tiszták a zuhanyzók és a mosdók (reggel 6-kor már dolgoznak a takarítók, akik üdvözölnek és mosolyognak munka közben).
Tegnap mikor bejelentkeztem, kaptam egy kódot a zuhanyzóhoz...igen, én sem értettem a mai napig, mert lazán lezuhanyoztam tegnap, a csap nem kért kódot... Ma délután vettem észre, hogy több zuhanyzó is van itt,  mert ugye bejöhetnek az utcáról napijeggyel fürdeni a tóhoz, és 
vagyunk  mi, a kempinglakók. Kiderült nekünk külön zuhanyzónk van, ahol egy kód beütésévél nyílik az ajtó. Igazából nekem teljesen mindegy honnan folyik a víz, csak meleg legyen.

Volt tegnap a szomszédságban is egy motoros srác, aki szintén egyedül volt (nahh ugye, nem is olyan fura dolog egyedül útnak indulni). Amúgy most a helyén egy amerikai autó áll, valahonnan az 50-es évekből.
6.1-es V8-as hajtja, sajnos a hangját nem hallottam.  :(
Két srác jött vele Svájcból. 6 személyes a ,,kicsike"  , 
elöl - hátul 3-3, és akkora a csomagtartója, hogy oda is beférnek páran...   :)

(EDSEL)

(mint egy csónak)

Szóval reggel elindultam (kevés cuccal, mert ma is itt alszok)

és gyors megálltam a boltnál kaját venni. Persze mindjárt a parkolóban találkoztam Lacival, (egy volt Lengyel   munkatársam szerint, Magyarországon mindenkit Lászlónak hívnak) aki szintén egyedül volt, és mesélt pár dolgot merre járt eddig. Rutinos utazó volt, sokfelé megfordult már. Mondtam hogy a Grossglocknerra hajtok, és ellátott pár infóval, merre érdemes menni, (ekkor tudatosult bennem, hogy én abszolút a hegy másik oldalát néztem ki - véletlenek márpedig nincsenek)

mik a látnivalók, hol vannak benzinkutak.

(irány a Grossglockner)

Az odafelé vezető úton egész jól lehetett haladni, tempós, jó minőségű aszfalt, (bár ez utóbbi itt nem újdonság) és korrekt autósok, akik lehúzódnak mikor előzni akarsz, és itt a BMW-s is bemegy a kamion után a kapaszkodósávba, (mikor előtted van) elenged, és utána megy el a kamion mellett! 

Még a hegy előtt tankoltam mikor begurult egy Magyar srác. A nevét nem tudom, de biztos Laci volt...

Adott pár infót, nem az első útja a hegyre...

Grossglockner
A fizetőkapunál 25 euróért cserébe kapsz egy matricát, rengeteg csúcsminőségű kanyart, elképesztő látványt, és örök emléket...
Szerintem megéri...  Jó, nyilván  nem egyedül mész fel, sokan vannak az úton, de simán lehet előzgetni, ettől még izgalmasabb. 
Mikor beérsz az alagútba, és előtted, mögötted motorosok húzzák szabályzásig, (így alakítva ki egy ,,koncerttermet")
az megfizethetetlen.
Két kilátóponton is voltam: Kaiser-Franz-Josefs Hohe 
(2369 m)   és Edelweissspitze (2571 m). Utóbbinál matricát is ragasztottam a táblára a többi mellé.

(Kaiser-Franz-Josefs-Hohe)

(Edelweissspitze)

(elképesztő utak) 

(keresd a matricát...)

Hihetetlen mennyi ember megy fel-alá, régi- és újabb autókkal, motorokkal, kerékpárral, quaddal.

Leírhatatlan, ahogy a lábad alatt kígyóznak a járművek 

a cérna vastagságú utakon, és a fejed felett pedig a felhők

suhannak. Nem volt vészesen hideg, pedig foltokban havat is láttam, a levegőt pedig harapni lehet (azért lefele menet már erősen érezni a jellegzetes szagot, melyet az autók húznak a folyamatos fékpedál taposása miatt).

Elbúcsúztam a hegytől, és elindultam vissza a kempingbe.

Útközben megálltam egy boltnál némi ennivalóért.

Pont kint pihent egy bicajos srác az árnyékban (akinek mindkét fülében fültágító volt, lehet a jobb légellenállás miatt...). Szóba elegyedtünk, és megkértem figyeljen pár percig a cuccomra (csak tanktáska, bukó, kabát ilyesmi, de egy bevásárlásnál annyira nem jó ha veled vannak) és persze egy csokival köszöntem meg a figyelmét. 

Már vártam, hogy visszaérjek a kempingbe, mert fájtak a vállaim. A bal kezeddel még csak tudsz más pozíciót felvenni, meg persze folyton integetni :) ,de a jobb kezed szinte egy pózban van. Ez nem panaszkodás, csak az én gyengeségem.

Visszaértem, irány a tó kellemes vize, majd irány kajakozni, ugyanis kiderült van ilyen lehetőség és persze ingyenes :) .

Ahhoz képest, hogy most próbáltam először, egész jó volt,

bár a kanyarodás nehezen ment... Vagy nem fordult, vagy túl sok volt, és ugyanúgy álltam mint előtte. Na és aztán, a hajóknak is nagy hely kell, szerintem a vízzel van itt a baj...

Holnap akkor irány Németország (Obernzell) , már várnak rám a barátaim (Azur, Bogci és Peti).