Balkán Túra 9.nap

18-08-17 -Színültig élményekkel-


Reggel korán felébredtem, így gyors pakolás után már úton is voltam Mostar felé. Ismét határátlépések következtek: Horvátországból Boszniába, majd ismét Horvátország, és újból belépés Boszniába (már nehezen követtem hogy valójában melyik országban is vagyok). Az utóbbi kis határátkelőn éppen két fiatal srác autóját pakolták ki a hatóságok, biztos valami gyanús volt.
Ismét pazar utakon és tájakon haladhattam. Mostar-ba érve kicsit keringőztem azért, nehogy túl egyszerű legyen. Mindenfelé útjavítások, lezárások és terelések. És persze még csőtörés is a sávunkban, ahol meglepetésemre nem tereltek át minket a szembejövő oldalra, hanem jobbra fel a járdára...végül is így nincs torlódás annyira (lazák itt az emberek nagyon).
Az óváros meseszép. Mondanom sem kell hogy rengetegen vannak, mindenki a híres ,,Öreg hídon" akar fotózkodni, amiből ,,selfie" helyett csoportkép sikeredik.
Rengeteg árus van, melyek között sokan saját kezű munkájukat árulják. Vannak itt fából faragott bigyók, festmények, rézből vert mindenféle dolog, ruhák, szőnyegek...
Találtam pékséget is, ahol nem tudom mit ettem de jó volt. 😄 
A helyi piacon  találni mindenféle gyümölcslevet, szörpöt, mézet... Szóval gyönyörű ez a hely, érdemes meglátogatni.

Mostart elhagyva, kanyargós, alagutakkal tarkított aszfalton döntögethettem a vasat. Nem volt igazi célállomás erre a napra. A távolság miatt először úgy gondoltam, hogy letáborozok majd valami kempingben, és holnap folytatom az utam hazafele.
 Osztottam-szoroztam, és úgy döntöttem hogy lenyomom a maradék kilométereket, és még ma hazaérek. Igen ez így elég hosszú etap  (600km), de minél előbb haza akartam érni, hogy megoszthassam az élményeimet.

Az egyik határátkelőnél szépen csorogtam előre a szokásos módon. Nem is volt semmi gond, lehúzódtak az autósok a több kilométeres sorban. Az egyik részen jobb oldalon volt egy nagyobb öböl, ahol boltok és parkolók voltak. Gondoltam itt jobbról kerülöm meg a várakozó kocsisort, mert itt bőven volt hely. Az eredmény majdnem egy ,,zakó" lett, ugyanis miközben kerültem (egyik kéz a kormányon, másikkal plexi nyitás), hirtelen kinyílt előttem egy kocsiajtó, amit a mai napig nem tudom hogy sikerült kikerülnöm...
Már teljesen szétültem a hátsómat, de doppingolt hogy már nincs sok vissza. Az utolsó kilométereken még az égőm is kiégett, de szerencsére nyáron hosszúak a nappalok. Végül fáradtan, de rengeteg élménnyel, fotóval, videóval tértem haza.
Ismét egy nagyszerű túrán vagyok túl, melyen rengeteg csodás dolgot láttam, tapasztaltam, és pár napos barátságokat köthettem.
Még egyszer nagyon köszönöm Bélának az útvonalat a ,,veszélyes" Balkánra, ami  sokkal biztonságosabb mint azt sokan hinnék.
Szerencsés vagyok ismét hogy eljuthattam ezekre a helyekre. Merj álmodni, tervezd meg, gyűjts rá, és tedd meg az első lépést, a többi jön magától...és persze oszd meg másokkal is... 😉 

És egy kis videó a végére:

Balkán Túra 8.nap

17-08-17 -Gyerekek-


Hajnalban esett egy kis eső, de reggelre nyoma sem volt már. Összepakolás (ilyenkor mindig elgondolkozom mi az amit feleslegesen hoztam, és persze ami nincs itt és kellene...), majd egy utolsó kompozás most már kettesben, és a határig nincs megállás. Ott azonban lehet várakozni. Hatalmas kocsisor, melyet persze kikerülve előresorolok, de csak annyira hogy 6-8 autó maradjon előttem (jobb a békesség). 

A reggeli 28 Celsiusban várod hogy minél közelebb kerülj a hatósághoz (igen a bukó már nincs fent, de a kabát azért jól melegít), amikor az egyik kocsiból rád kacsint egy kis srác és mosolyog. Mintha látnám is a szemén, hogy Ő is majd motorozni fog, és Őt sem fogja  érdekelni hogy izzad, vagy  éppen fázik, hanem az élvezet fogja hajtani. Remélem emlékezni fog majd rám, mikor majd Ő rá fognak kacsintani...
Egy kislánynak is szimpi vagyok, (vagy a motorom) mert olyan szépen mosolyog rám a hátsó ablakon keresztül.

A 8-as úton folytatom az utamat (a motorosoknak nem kell bemutatni) Orosac-ig, ahol egy szép kis kempingben letáborozunk. Olyan jó körbenézni, hogy ki mivel utazik. Ford Transit Nugget, melyen egy kéménytető van pluszban (ami a hálószoba szerepét tölti be). Sátrak, sátrak az autók tetején, utánfutós hálókocsi, lakóautók, lakókocsik, Westfalia Transporterek. Minden és mindenki nyugodt, senki nem siet sehova. Üldögélnek, hintáznak a függőágyban (legközelebb nekem is kell), miközben a nap már eltűnt a horizonton. Beszélgetnek, nevetgélnek, kártyáznak, esznek. A kempingek azon helyek közé tartoznak, ahol még nyugalom van a Földön.
Miután megkaptam a telket, (melyre azonnal elkezdhettem építkezni) már úton is voltam Dubrovnikba.
Korrekt motorosparkolók a vár mellett, melyek persze ingyenesek. Hatalmas az egész erődítmény, rengeteg kis utcával, megannyi üzlettel, és zsúfolásig, hangyákként nyüzsgő emberekkel. Nagyon szép építmények fogadnak minden irányból, csodás a látvány, bár a nagy nyüzsgést annyira nem szeretem, de hát ez ezzel jár.

A városból elég nehezen találtam ki, nem tudom miért, pedig követtem a táblákat. Még dugóba is keveredtem, mert az egyik autós olyan remek parkolót talált, hogy a buszok nem fértek el, és feltorlódtak. Izgalmas volt a buszok között bújócskázni, de átjutottunk.
Ezután átugrottam Trsteno-ba, ahol a helyi arborétumot látogattam meg, ahol olajfák, ciprusok, kaktuszok, pálmák és még sok minden más... illetve a 400 éves platán díszeleg. Bélának ezúton is köszönöm a belépőjegyet. 😉
A nap hátralévő részében fürdés és napozás a parton, majd élő egyenes adásban tekinthettem meg, ahogy a ,,vörös labda" elmerül a hegyekben.
Holnap hazafele veszem az irányt, és meglátogatom Mostar városát.

Balkán Túra 7.nap

16-08-17 -Vár-


Reggel 8-kor már a várba vezető lépcsőket koptattam, amiből van jócskán. Kb. 45 perc kellett amire gyönyörködhettem a panorámában. Amúgy 3 eurót kérnek hogy megmászhasd a hegyet. Fent találkoztam Magyarokkal, akik készségesen lefotóztak az öböllel a háttérben. Visszafele tettem egy kis kitérőt, ugyanis a vár mögött van egy kis kápolna a sziklák ölelésében. Nagyon hangulatos kis hely. További romok, kőből rakott épületek maradványai veszik körbe. Nem kis munka lehetett ezeket megépíteni, még ha helyben is van az építőanyag...

És igen, rengeteg cica van a városban, sőt még macska múzeumot is nyitottak...mondjuk fogalmam sincs mi lehet bent, de amúgy a belépőt macskaeledelre fordítják.
Egyébként a főtéren bármikor leparkolhatsz a motoroddal, mert itt éjjel-nappal pihennek a vasak, teljesen legálisan és díjmentesen.
Délután inkább már csak pihentem a parton, meg persze fürdés, kis kompozás és persze az elmaradhatatlan burek joghurttal.
Az elmúlt éjszaka sikerült megosztanom a sátramat néhány szúnyoggal, akik cserébe szétcsípkedtek...innen is üdvözlöm őket...
Holnap reggel továbbállok, és felfedezem Dubrovnikot. Most elköszönök az öböltől, de nem örökre, szeretném még viszontlátni...

Balkán Túra 6.nap

15-08-17 -Erődítmények- 


Reggel felgurultam a hegyre, a megunhatatlan szerpentineken. Megcsodáltam fentről az öbölt, majd visszafele egy pici kitérővel megnéztem egy régi erődöt. 1886-ban épült, de elég jól bírja még. Masszívan áll a hegy tetején, illetve félig belesüllyesztve. Egy kicsit ijesztő volt belül, ahogy a sötét helyiségekből mindenféle madárhangok szűrődnek ki. Fotózgattam, de azért félve vakuztam be egy-egy sötét helyiségbe (lehet sok Stephen King-et olvasok? ...ugyan, abból sosem elég). Jó tudom hogy nincs itt senki, de mi van ha valaki poénból elbújt és ijesztgeti a turistákat...😠 Ha helyi lennék lehet kipróbáltam volna már.😄
Furcsa belegondolni, hogy most az üresen tátongó építményben mi minden játszódhatott le a folyton elmúló időben.

Az öbölbe visszatérve egy kis kajakozással folytattam a napot, melyet az állandóan közlekedő motorcsónakok és hajók tettek izgalmassá, ahogy gerjesztették a hullámokat.
Ebédre most nem a pékségben vásároltam, hanem kipróbáltam a grillezős boltot. A pultban pácban úsznak a húsok, és a kiszemeltet előtted grillezik meg. Nagyon király.

Délután a szokásos napozás és fürdés, és később megint felkerestem egy erődöt. Ez egy kicsit más jellegű volt. Hatalmas kőépület vastag falakkal, rácsos ablakokkal. Voltak ahol már ezeket leszedték, így be lehetett volna mászni a sötét épületbe... Nem volt nálam lámpa így kihagytam, de ha lett volna akkor sem mentem volna be (nem a King könyvek miatt...).😄
Az erőd mellett pedig több épület sorakozott, melyekben szétdobálva mindenféle katonai bakancs, gázálarc, kitudja még mi minden hevert.

 Elég nyomasztó volt ez a hely is, úgyhogy ismét felkanyarogtam a város fölé, (mondom hogy ezeket a kanyarokat nem lehet megunni) és csodálkozva néztem hogy az ,,izzó vasgolyó" hogyan tűnik el a semmiben (persze nem tudom leírni az érzést amit közben éreztem, de higgyétek el hogy soha nem fogom elfelejteni). 

Visszatérve ismét a városi nyüzsgésben találtam magam, (nem, még nem sétáltam fel a baromi sok lépcsőn a várba, de holnap már tényleg nekivágok) majd beszélgettem két Angol motorossal akik Görögországba tartanak...
Holnap még maradok, (egyszerűen nem enged el a város) majd Horvátország következik.