Balkán Túra 5.nap

14-08-17 -Hegyi utak-


Ma tettem egy kört, és meglátogattam Budva városát (ahol nagyon csúszós az aszfalt, nagyobb gázadásra már csúszik is a hátulja😄 ), majd következett a Skadarsko Jezero, végül nekiindultam az egysávos ,,semmibe" vezető hegyi utaknak.

 Budva nagyon szép és gazdag város, rengeteg jacht, pazar házak, vár, kikötő. Szokásos hűtőmágnes vadászat és fotózás letudva.

 Ezután gyönyörű  tájakon és gyors utakon haladtam, majd letértem hogy célba vegyem a hegyeket.

Lenyűgöző egysávos kis utak fel a hegyre, le a völgybe, visszafordítókkal és korlát helyett kövekkel tarkítva (már ahol van). Csak mész, és amikor nagy ritkán találkozol egy autóval vagy egy kis településsel, akkor jössz rá hogy valahova mégis csak vezet ez a kietlen út. Hatalmas szabadságérzetet ad, hogy csak kanyarogsz, élvezed a tájat és úgy érzed nincs más csak Te, a motor és a táj. Érdekes lehet az élet a hegyek között megbúvó kis településeken, ahol gondolom nem nagyon izgulnak a világ dolgain.

Túrám végén visszatértem Kotorba, ahova igazából csak tegnap érkeztem, de olyan érzés fog el, mintha már régóta itt lennék. Nagyon megfogott ez a környék, már amikor beléptem, akkor úgy éreztem hogy ,,megérkeztem" , mintha mindig is ide akartam volna eljutni. Most azt számolom, hogy lehetne elhúzni, hogy minél több napot töltsek itt. Azért várnak még más látnivalók is, de most itt valami leírhatatlan van a levegőben, ami magába szippantott és nem ereszt.
Délután kompoztam egyet, (mert az olyan jó), utána pedig fürdés a sós vízben és napozás.
Este bementem a központba, ahol hatalmas élet van mind az úton mind a várudvarban. Fel akartam menni a várba, ami fent van a hegyen, de majd szerintem holnap, mert kiderult hogy kb. 1 óra fel és vissza is a kőből kirakott lépcsőkön, és úgy éreztem erre most nem vagyok felkészülve.
Egyszóval gyönyörű  ez az egész hely, ahogy körbe van építve az egész öböl, és a szűk utakon a buszok is lazán közlekednek. Nagyon sok honfitárs nyaral itt, akik közül néhánnyal szóba is elegyedtünk. 
Valamiért mindig nézegetem a rendszámokat, csak úgy kíváncsiságból, hogy milyen nemzetiségűek járnak ide nyaralni. 
 A következő felségjelzésű autókkal találkoztam eddig: Magyar, Olasz, Lengyel, Szerb, Bosznia-Hercegovina, Bolgár, Amerikai, Görög, Orosz, Ukrán, Svéd, Angol, Holland, Albán, Horvát, Francia, Román, Svájc, Cseh, Szlovák, Szlovén, Észt, Üzbegisztán, Spanyol, Macedón, Dán, Fehérorosz.

Balkán Túra 4.nap

13-08-17 -Méhecske-


Az éjszaka szörnyű volt a hatalmas szélben. Sokat nem kellett aludni, amikor pedig sikerült volna akkor arra ébredtem, hogy betakaróztam a sátorral. Kiderült hogy az egyik merevítő eltörött, mindez éjjel persze, de valamit csináltam vele és kibírta az éjszakát. Reggel a sátorból kimászva ugyanaz a rossz idő fogadott:
sötét felhők mindenhol, szél és hideg. ☁  Úgy döntöttem ebben az időben nem maradok (de a Durmitor-ba még vissza kell térnem), és fájó szívvel búcsúztam a hegyektől. 
Csak remélni tudtam, hogy az öbölben jobb idő van. Ismét tempós kanyargós utakon haladtam, és csak párszor ijesztettek meg, mikor az én sávomban jöttek szembe...
Mielőtt célba vettem Kotort, kicsit visszamentem a másik irányba, hogy a Piva folyó mellett gurulhassak. Gyönyörű hely, nagyon élveztem a hideg ellenére is. Az alagutak még mindig sötétek, kicsit úgy éreztem magam mint Jónás a cet gyomrában.

Útitársam is akadt egy méhecske személyében, aki szépen bejutott a nyitott plexin, és hősi halált halt mikor megcsípett (szerencsére volt nálam kalcium, nahh meg Forever termék-amiért nagy pacsi meg ölelés  húgomnak- így nem volt semmi gond).
Cetinje és Kotor között a hegyi utat választottam, melyen lenyűgöző a táj. Sajnos az egyik részen most újítják fel, és elég sok kavicsos rész volt. Még a hegy előtt akartam tankolni mert már tartalékon volt az üzemanyag, de későn vettem észre a kutat így nem fordultam már vissza.

A másik oldalon lefelé ereszkedve egyre élénkült a forgalom, és a buszok!🚌 is igen nehezen fértek el az egysávos hajtűkanyarokkal tűzdelt aszfaltcsíkon. Ahogy ereszkedtem hallottam hogy kihagy a motor...persze, mert elfogyott a benzin. Ok akkor gurulás ameddig csak lehet, így most már biciklivel vitorláztam az öböl felé. Fogalmam sem volt mi vár rám ha leérek, emelkedő stb. és hogy merre találok egy kis benzin nevű folyadékot. Csak gurultam és élveztem a tájat, meg azt amikor lehagytam egy-két biciklist. Pár visszafordító még lefele (már nagyon közel volt a város), és akkor megpillantottam a benzinkutat (ekkor már tudtam nevetni a 20 km-es kaland után), és szépen hangtalanul belopóztam, majd megtudtam hogy 16 literes a tankom.
Meseszép az öböl, már amennyit eddig láttam belőle. Kempinget is találtam, bár ez egy kicsit messzebb van a központtól. Délután még fürödtem egyet, meg kompoztam a túloldalra meg vissza (van ott egy nagyon jó pékség).
Most itt is elkezdett fújni a szél, remélem nem engem követett. Szeretnék pár napot itt tölteni és felfedezni a környéket.

Balkán Túra 3.nap

12-08-17 -Sárga utak, és állatok mindenhol-

Ma korán keltem, mert tudtam hogy hosszú út vár rám. Fél 7 előtt már indultam is. Érdekes, most megtaláltam a rövidebb utat lefele a városba... Megszokott módon a forgalom most is élénk volt (amúgy minden 5. autó ,,kettesgolf", ez olyan mint nálunk a ,,régiswift").

Haladtam a forgalommal egészen addig, amíg el nem néztem egy elágazót, és csak a következő faluban tűnt ez fel nekem. Megnéztem a térképen, és az irány jó, sőt rövidebb is, csak másodrendű (sárga vonallal jelzett) út volt. Egész jónak tűnt, gondoltam nem fordulok vissza.
Szép tájak váltották egymást, de valami fura volt az egészben. Nagyon ritkán láttam autót, olyan elhagyatottnak tűntek az utak, rengeteg kutya akik megpróbálnak leszedni a motorról (majdnem elütöttem egyet, nahh az szép is lett volna...), hatalmas fekvőrendőr a település közepén mindenféle jelzés nélkül, kutyák tetemei az út szélén...tehénsz*r az út közepén. Itt a szegények élnek romos házaikban, akik állattartással foglalkoznak. Érdekes volt látni ezt az oldalt is. Hasonló érzés lehet az amerikai filmekben is, mikor eltévednek a fiatalok egy ,,hippibusszal".

Aztán kb. 40 km. után egyszer-csak vége lett az útnak, és a szokásos kavicsos, poros út követte. Tanakodtam hogy mi legyen, mert a legutóbbi sem volt túl jó választás (igazából nem is annyira azon aggódok hogy felakadok a motorral vagy ilyesmi, hanem a defekt aggaszt, amely egy ismeretlen helyen az erdő közepén nem jönne túl jól). Kicsit bementem azért kíváncsiságból, de hamar vissza is fordultam a kellemes kis dögszagban... 

Majd ismét a helyes úton haladtam Visegrӑd felé. Jó minőségű, kanyargós, sziklafalas utakon élvezhettem az utazást jó pár alagúttal tarkítva.
A tehénsz*ron💩, fekvőrendőrökön és kutyákon kívül még figyelni kell az apró kövekre is, melyek a magasból érkezve az úton landolnak. És persze a legjobb párosítás az alagútban felbukkanó kavics. Sok helyen ugyanis a fala nincs teljesen kibetonozva, a közepén megmaradt a természetes szikla, ráadásként nem mindegyikben van világítás, vagy csak nagyon gyenge. A napfényről beérkezve nem sokat látsz, kivéve ha követsz valakit.
Átértem Szerbiába, ahol az egyik kúton összefutottam egy magyar motoros párral, akik Pécsről érkeztek (kicsi a világ).
Az országon átérve már Montenegró útjai fogadtak, nagyon jó minőségben. Meglátogattam a Tara-hidat és persze előtte a völgyet. Meseszép a táj a hatalmas sziklafalakkal, szakadékokkal és a folyóval a mélyben. A hídnál összefutottam 3 Lengyel motorossal, akik Albániából jöttek. Meséltek a kalandos útjukról, és mutatták a megviselt oldaldobozokat, melyek bizony néha leértek a földre...

Zabljakon keresztül, a Durmitor Nemzeti Parkba vettem az irányt. Nehezen tudom megfogalmazni hogy mi fogadott. Egysávos kanyargós aszfalt, hegyek, kövek, zöldellő rétek, legelő állatok, elvétve egy-két ház. Igazából mintha nem is a Földön lettem volna...
És csak akkor értettem meg mennyire belerondítok a tájba, mikor leállítottam a motort, és az az elképesztő csend átölelt.
Nagyon figyelni kell mert autóval is közlekednek, és a legtöbb kanyar beláthatatlan. Néhány helyen a birkákat és teheneket is kerülgetned kell, akik kérdően néznek rád, hogy Te mit keresel itt?🐮
Végül mielőtt még leérnél a mesés útra, mely a Piva folyót követi, előtte azért van pár sötét alagút kanyarokkal fűszerezve.

Végül Pluziné-ben táborozok a sátramban, ami tök jó móka, csak nem ebben a szélben... Hatalmas széllökések közepette már át is húztam a ,,házamat" egy picit szélárnyékosabb helyre, de minden irányból támad. Az előbb már úgy éreztem magam mintha az Ideglelés című filmben lennék, csak itt szerencsére a szél rázza a sátrat...
Remélem szerencsésen túlélem az éjszakát és nem repít fel a fára a szél mint valami kezdő sárkányrepülőst. Holnap szeretnék még visszamenni a Durmitor parkba és élvezni a csendet. Hétfőn (azt hiszem hétfő lesz, ugyanis nem vagyok tisztában ilyenkor a napokkal és az idővel sem, de ez így jó, és baromi jó érzés) szeretnék lemenni Kotor-ba, és ott is eltölteni pár éjszakát, és megismerni a környéket.
Most próbálok pihenni, (ebben a szélviharban) hosszú volt ez a mai nap.

Balkán Túra 2.nap

11-08-17 -Városi kavalkád-

Tegnap este még a teraszon beszélgettem egy Lengyel csajjal aki szintén a ház vendége. Kiderült hogy nagy utazó, de ezt nem tartja nagy dolognak. Sokfelé járt már, repülővel, busszal, vonattal. Olaszországban már 6-szor is...
Most épp Budapestről jött, majd holnapután Mostar a cél, utána pedig Horvátország, Olaszország, és mindezt egy kis hátizsákkal.
Reggel már korán felébredtem, így a vendégek ,,nagy örömére" 7 óra után már indítottam is a motort.
Útban a városba megpillantottam egy kis mosót, így gyorsan meg is fürdettem a gépet. Láttam rajta hogy jól esett neki megszabadulni attól a szürke valamitől amit a hegyekben szedtünk össze.
Brutális forgalom fogadott, melyet nem könnyített az egyre forróbb levegő. Továbbra is nagyon erőszakosan vezetnek, de vannak köztük olyanok is akik lemondanak az elsőbbségükről, melynek megörülve le is fulladok a kereszteződésben, hangos dudálások közepette.
Parkolóhelyet sem egyszerű találni. Először a bicajos parkolóban próbálkoztam, majd az arra járó rendőr kiábrándított, hogy ez így nem jó. Ok, nézek másikat. Újabb körök, egyirányú utcák, villamosok, tolakodók, dudálók. Szép árnyékos hely, pont befér a motor a többi autó közé. Gondoltam jó lesz, de ismét elutasító választ kaptam. Itt már nem volt túl őszinte a mosolyom, de mit lehet tenni, irány tovább.
Végül valami fizetős magánparkolóba bekeveredtem, nem volt kedvem továbbállni, így a végén kifizettem a csekély márkát.
Szuvenír boltok, pékségek, mecsetek, turisták és kendős hölgyek mindenütt. Nagyon megvan a hangulata a városnak, még ha rá is nyomja a bélyegét a háborús időszak.
Ebédre természetesen ,,burek" joghurttal leöntve (krumplis és túrós) ami természetesen mennyei volt.😇 
És persze az elmaradhatatlan ,,cockta".

Ezután egy kis villamosozás következett, amin új értelmet nyert a szaunázás fogalma. Látszott, hogy most utazok rajta először, mert mindenkinél volt valami amivel legyezhette magát, még a vezetőnél is.

Visszatértem a szállásra, ma még összepakolok, hogy holnap reggel időben indulhassak. Hosszú és szép út vár majd rám, Szerbián keresztül Montenegróba.
Közben megérkezett a szobatársam, egy Olasz srác személyében, stílusosan egy Vespa nyergében (remélem nem horkol). 😃 Egyébként ez nem a régi Vespa, hanem valami 4 ütemű 125-ös, de csak 8 egész valamennyi lóerővel rendelkezik, ami érdekessé teszi az utazást...

Még egy pár esti gondolat. Miután megnézted a gyönyörű naplementét, ülsz a teraszon és beszélgetsz. Közben érkeznek emberkék mindenhonnan. Begurul egy Land Rover német rendszámmal, agyonpakolva,  melyből kiszáll egy pár, akik tuti Woodstock-ban nyomnák ha lenne még fesztivál. Akik egyébként kicsit eltévedtek idefele jövet, és az erdőben csomó aknára figyelmeztető táblát láttak.

T4-es Transporter Olaszországból (Fabio és kedvese), persze a Westfalia Edition.
Ausztriából egy pár egy T3-al. Egy Török hölgy is feltűnik, aki nemrég gyalogolt fel a városból. Majd egy Magyar rendszámos autó is megjelenik egy 3 gyermekes családdal. És itt van még egy pár Csehországból, akik rákaptak a stoppolásra, és így utaznak mindenfele. Szarajevóba 3 nap alatt értek le, a következő útjuk pedig Macedóniába vezet.
Leírhatatlan hogy milyen érzés ez a közvetlenség, ahogy különböző kultúrájú emberekkel társalogsz. Ki merre tart, hol járt eddig, milyen az országuk és még sok mindenről. Olyan mintha évek óta ismernétek egymást...pedig csak most hozta úgy az élet hogy találkoznotok kellett erre a kis időre, és lehet soha többet nem látjátok egymást. Nagyon rá lehet érezni ennek az ízére: rövid barátságok, örök emlékekkel.

Balkán Túra 1.nap

10-08-17  -Időutazás-


Sikeresen megérkeztem Szarajevóba. A határokon nem volt gond, egyedül a boszniai átkelőn voltak összefüggő kocsisorok, amiket kicsit pofátlanul kikerültem és előresoroltam. Igazából nem neheztelt rám senki.
Horvátországban ismét megtapasztalhattam, hogy akár 6 település is egybe van építve...és persze mikor jön rád a szükséglet hogy meglocsold az út-menti bokrokat?...mondanom sem kell. Szépen haladsz külterületen, majd nézelődsz, hol lehetne valami kis félreálló, árnyékos, piknikező helyen kényelmesen félreállni. Ahogy telik az idő és egyre nagyobb a szükséglet, akkor már kiegyeznél bármilyen napos hellyel is, de ilyenkor tutira nincs lehetőséged az út mellett, (árok, padka, stopposok, stb.) és egyszer-csak megjelennek az egybeépített települések, borzalmas...😶

Boszniába átérve, hatalmas forgalom fogadott, meg az utak, amik vagy nagyon jók, vagy helyenként fel vannak marva, vagy eltűnnek, de erről majd később...
Egyre melegebb lett, melyen már nem enyhített a felnyitott plexi sem. 
Itt is sok település épült egybe, ami a közlekedőknek nem túl jó hír. 
Persze hogy próbálsz kicsit előzgetni, mikor már jó-ideje negyvennel halad a sor, az azonos számú hőfokban. Ilyenkor nehéz kivárni a szaggatott vonal kezdetét, és a záróvonalon pont akkor lépsz át, mikor az út szélén feltűnik a helyi ,,sheriff" , aki egy szúrós tekintettel nyugtázza, hogy láttalakámhülyegyerek.👮

Végre szerpentinek, csak ugye a forgalom... ami hasonlít az otthonira, bár itt még erőszakosabbak... és úgy tűnik az indexkapcsoló itt is égeti jó-pár ember kezét... A legjobb mégis az, mikor hirtelen kitalálják, hogy most irányt váltanak, azonnal, rögvest, ebben a szent pillanatban. Ha izomból figyelsz, akkor is elég neccesen tudsz megállni, de ha véletlenül elbambulsz, vagy a térképre pillantasz ilyenkor, akkor lehet nem lesz szerencséd (nem is beszélve a mögötted érkezőkről).
Szóval a szerpentinek baromi jók, mikor nem érsz utol egy karavánt, melyben Te vagy a 30. , és egy teherautó birtokolja a ,,pole pozíciót". Egy idő után ,,előreverekeded" magad a melegben. Miután a teherautó mögé kerülsz hogy megelőzd, akkor érted meg igazán a hőség fogalmát...ami olyan mintha belenéznél egy hajszárítóba ami max fokozaton üzemel...majd pár perc múlva megpillantasz két biciklist csomagokkal, akik dombnak felfele tekernek, és rádöbbensz hogy semmit nem tudsz a forróságról...

Nagyon király buszok vannak erre-fele, amik nem igazán haladnak, de cserébe úgy füstölnek, hogy egy-két ,,agyonhúzott" ,,megcsippelt" (smoke&charm) dízelfanatikus megirigyelné. Az előzésük sem túl egyszerű, mert ha közel mész, olyan korommennyiség rakódik le a tüdődben, hogy tüdőszűrőn a röntgensugár visszapattan a mellkasodról.
Szépen lemaradsz, jó előre kinézed mikor tudsz előzni, nagy levegő, gyorsítás, majd előzés...

Szarajevóhoz közeledve kinéztem egy ,,jó" kis kanyargós utat. A térképen sárga színnel jelölve, mint másodrendű út. Nagyon jól indult, szűk erdei kanyargós részek követték egymást, kis településekkel megszakítva. Élveztem is mindaddig, amíg el nem fogyott az út...apró kavicsos, poros felület fogadott. Gondoltam nem tart sokáig és továbbmentem. Persze hogy melléfogtam, de ezt már csak akkor fogtam fel, mikor kettes és hármas fokozatokban kerülgettem a gödröket, miközben az üres vizespalackok ütemesen táncoltak a csomagok között a motoromon, melynek vízhőfoka egyre feljebb kúszott.
Mire átértem ezen a kb. 10 km-en, addigra a motorom nagy-része matt szürke színben tündökölt a portól. És a legjobb az egészben, hogy nem sokkal előtte tankoltam a szinte száraz tankba, és euróval kiegyenlíthettem a számlát...szerencsémre.

Végre Szarajevó! A kinézett panziót elsőre megtaláltam, furcsa is volt hogy simán ment. Nincs szabad szoba, csak egy másik helyen aranyáron egy kis lyuk. Köszönöm kihagyom. Következzék a ,,B" terv fent a hegyen, melyhez nyomtattam térképet (ami nem volt túl részletes). Vágjunk neki, mi baj lehet.  
Nos eddig Kaposvár volt a ,,kedvenc" egyirányú utcák mindenhol városom... Bolyongtam, mert egyszerűen nem tudtam felkanyarodni az utcába amit kinéztem. Itt csak jobbra mehetsz, ott csak balra, vigyázz egyirányú...a meleg még rátett egy lapáttal. Olyan utcákban jártam amit elképzelni nem lehet (bár a Béla figyelmeztetett hogy nem egyszerű a kis utcákban közlekedni) a pécsi dűlök, közök elbújhatnak.
Helyenként macskaköves szűk részek, lefele-felfele visszafordítókkal tűzdelve, közben sűrűn jönnek szembe, de még a motorral sem nagyon tudsz lehúzódni, a visszapillantód 2 centire a házfaltól miközben folyik a víz a ,,fehéraszfalton"... Izgalmas volt meg kell hagyni, még jó hogy nem idegen az endúrózás.
Végre megtaláltam a szállást, ami persze elég érdekes, de ettől szép ez az egész. Nagy családi ház szobákkal,  udvarral, melyen lehet sátrazni. Sajnos az udvart egész nap tűzi a nap, köszönöm de múltkor szaunáztam. Nézzük a szobákat, 12euro/éjjel az egyik, egész jól hangzik. A csavar csak annyi, hogy 5 férőhelyes. 😆 Sebaj, jó lesz az, főleg hogy megtudtam hogy ma este egyedül leszek, holnap jön csak egy srác. Voltam kollégista, szóval semmi gond.
Kissé fáradt vagyok, de még lehet leugrok kicsit a városba.
Holnap is itt alszom, így több időm lesz nézelődni.
Gyönyörű a kilátás a völgyben elterülő városra és a gombostűként beleszúrt házakra a hegyoldalban.

Végül nem mentem ma már sehova, de megnéztem ahogy a város felett a hegyek beszippantják az izzó korongot. Felemelő volt...

Balkán Túra 0.nap

09-08-17   -Készülődés-

                 #igenmegintegyedül#nogpscsaktérkép#kalandabalkánon#
                      #semmiautópálya#hegyekéstenger#burekjoghurttal#

 Elérkezett a nap, illetve holnap...és újból kilépek a komfortzónámból. Ezúttal a terv a következő: Bosznia Hercegovina-Szerbia-Montenegró-Horvátország.

Az útvonal elkészítésében nagyon nagy köszönet illeti egy barátomat, akit nevezzünk Bélának. Biztosan sokszor megemlítem majd a nevét, de kérlek nézzétek el nekem, nem vagyok elfogult, csak hálás. 😊 Szóval csak ennyit kérdezett: ,,hány napra szeretnél menni, és mennyi ebből a pihenő, illetve mennyi a napi max. kilométer." Miután ezt letisztáztuk, már bőszen jegyzeteltem is. Olyan részletességgel és pontossággal mesélte el nekem az útvonalat, látnivalókat, hogy kicsit úgy éreztem magam, már vissza is tértem a körútról sok-sok emlékkel. 😃

Béla jól ismeri ezeket a helyeket, csukott szemmel elmotorozna már, de ezt csak a táj szépsége miatt nem teszi... Amúgy nemsokára indulnak Macedóniába...

Szóval fel lettem készítve az útra.

Legutóbbi esetemből tanulva, már ma összepakoltam és felkötöztem a csomagot a motorra, persze hosszas káromkodások kíséretében...🙉

Holnap akkor indulás, már nagyon várom. 😵