(2023.06.29. - 07.07.)
Guruljunk az ismeretlenbe
Köszöntök mindenkit, ezen a szép csütörtöki napon. Induljon, a megszokott túrázás, tartsatok velem.
A motor változatlan, térkép kiszínezve, úti célok és látnivalók megjelölve. Vajon én is készen állok?
Tegnap délután kezdtem el felrögzíteni a csomagokat, és este végeztem. Na nem azért mert atomfizikus végzettség kell hozzá, épp ellenkezőleg, de annál több türelem... Abból viszont szeretek kifogyni...
Végül is elkészült, minden szuper, minden jó volt. Elérkezett az indulás ma reggel. Pár kilométer után úgy éreztem mintha utasom lenne, aki folyton nekem csúszik, vagy csak nagyon akar közeledni. De nem volt senki, csak a csomagok csúszkáltak. Valóban ,,jól" sikerült a kötözés... Húsz kilométert bírtam így mielőtt megálltam és újrakötöztem mindent.
Beremenden kiléptem, majd Horvátországból pedig beléptem Szerbiába. Ebédre jó kis burek joghurttal, köszönöm így már meg is vagyok.
Napos, kissé felhős
időm volt, 22-24 fokkal árnyékban, ami kiváló volt a guruláshoz. A cirill betűs táblák kevésbé lopták be a szívembe magukat, de nem haragszom úgy igazán, mert szép helyeken jártam, mikor kitérőkét tettem.
Cuprija mellett vagyok, egy kis családias kempingben
(Camp Plum), a létszám is ennek megfelelő. A szúnyogok viszont többen vannak, kész hadsereg...
 |
| Camp Plum (43.9264 21.4042) |
 |
| Cuprija |
 |
| (12,5 euró) |
Jó kis bemelegítés volt ez a mai nap, kis ízelítő a balkáni hangulatból. Autópályán sétaló emberek, kóbor kutyák. De ez csak fokozódni fog szerintem.
Holnap reggel tovább gurulok, lesz felfedezni való bőven. Vár egy új ország, ahol még nem jártam, de szerintem nem lesz idegen. De előbb még egy gyönyörű naplemente vár, mely leírhatatlan, de megpróbálom azért.
 |
| Érintsd meg a természetet, váljatok eggyé. Nézz a Nap szemébe mikor vörösen búcsúzik, micsoda szépség, micsoda őszinte szépség. |
Hajnalban magyar hangokra ébredtem. Reggel láttam hogy lakókocsival jöttek, persze mikor én indultam még aludtak, így nem találkoztunk. Az éjszaka kissé hűvös volt, és eléggé párás, így pakoláskor törölhettem szárazra a sátrat. Nem túl korán indultam el, igazából nem állítok be ébresztőt, nem is érdekel igazán mennyi az idő. Az most mellékes, a pillanatokat kell begyűjteni, és azok nem függnek az időtől.
Miután elindultam, a városban megálltam egy pékségnél. Miközben nagyban reggelizek kint az utcán a motorom mellett, megjelent kocsival a tegnapi szállásadóm, és nagyban integet meg jó utat kíván. Nagyon jólesett, pedig számára egy idegen vagyok.
Szép tájakon, tempós utakon haladtam a 36-os főúton, a határ felé. Azért az úton bóklászó ebek okoztak némi izgalmat, hogy mégis melyik oldalról kerüljem őket, de szerencsére egyre gondoltunk.
A határon sikeresen átkeltem, és egyben időzónát is léptem. Itt már plusz egy óra, de igazából ez mit sem számít.
 |
| Na itt nem kellett tankolni |
Így már hivatalosan is Bulgária aszfaltjain gurultam. Pontosabban az első etap (egy négy számjegyű úton), inkább kavics felhordásos, repedezett, folt hátán folt.
Itt óvatosan végiggurultam, kerülgetve a gödröket, belógó ágakat. Eldugott, lakatlannak tűnő, ám lakott kis települések, ahol megállt az idő. Ahogy elhaladtam, én voltam az aznapi látványosság. Talán azt gondolták, biztosan eltévedtem, pedig nem, pontosan ez az út vitt az első látnivalómig, Belogradchik városába. Meglepően jól ki volt táblázva végig az útvonal. Itt található a csodálatos, homokkő sziklákba ágyazott erőd maradványai. Eszembe jutott a Jakab-hegyen lévő sziklaformációk, a Babás szerkövek. Nyilván ez itt monumentálisabb, de nem ez a lényeg. Igen, persze csak jelenthet mindegyik a Görög meteoráknak, vagy a Török Kappadókiának, de ez nem erről szól (amúgy ezeknél még nem jártam). Nem aggódták túl, olyan sok korlát nem volt, figyelni kellett meddig mehet ki az ember a szélére, de így legalább jól be lehetett járni. Felsétálsz a lépcsőkön, majd megpillantod, hogy a látótávolban mindenhol ezek a sziklák nyújtózkodnak. Szédítő a látvány.
 |
| Belogradchik (43.6238 22.6766) |
A motorom és a cuccaim addig kint pihentek a parkolóban, a fagyiárus hölgy előtt. Őt kértem meg hogy figyeljen rá, készségesen segített, nagyon köszönöm.
Ezután célba vettem a fővárost. Hol kanyargós erdei utakon, hol pedig mezők ölelésében húzhattam a gázt a ,,fehér aszfalton". Egy-két visszafordítóban a forrásvíz az úton folyik keresztül, ami tud meglepetést okozni.
A Szovjet gépjárműipar csodáiból rengeteget láthatunk: Zil, Volga, Lada, Uaz, Gaz, Ural, Kamaz, amik vígan működnek még mindig.
Azért több elhagyatott gépet is látni az út szélén: traktorok, betonmixer, darus autó. Látnivaló és érdekesség mindig akad.
Megálltam egy kis településen tankolni. Jönnek, segítőkészek, egy szavam nem lehet. Kérdezem a fickót, tudok-e kártyával fizetni. -Persze-, hangzik a válasz. Érintem, várunk, mondja hogy nem jó. Eddig tudtam vele fizetni, nem értem. -Nem a kártya rossz, most éppen nincs internet-. Még jó hogy az erődnél vettem le készpénzt az automatából, így csak mosolyogtam.
Itt nagyon megállt az idő. Olyan régi teherautók, gépek is közlekednek, melyeket máshol, már pénzért nézegetnek múzeumokban.
Már a távolból köszöntött Szófia, a maga szépségével, ahogy elnyújtózik a hegy lábánál. A városba érve meglepően sok motorossal találkoztam, integetnek már messziről. Volt aki a pirosnál mellém érve lepacsizott.
A hostelt gyorsan megtaláltam, lepakoltam és már mentem is a városba körülnézni.
 |
| Hostel ,,10 Coins" (42.7219 23.3031) (25leva=12,5euró) |
Nekem nagyon tetszett az összkép. A közlekedés olyan, amilyen, de ez itt a Balkán. Nekem eddig nagyon szimpatikus az ország.
Hogy miért Bulgáriát választottam? Szerettem volna újra a balkáni hangulatot átélni. Bárhova visszatérnék ahol eddig jártam, de szerettem volna valami újat. A térképet nézegetve kissé szkeptikus voltam ezzel a régióval, de meglepődtem mennyi látnivaló van. Lenyűgözött a monitoron keresztül a sok kincs, így már nem is volt több kérdés az úti céllal kapcsolatban. Sok mindent szeretnék még megnézni. Az időjárást is próbálom figyelembe venni, mert a hegyekben bármikor lehet eső. Majd alakul, élvezem a pillanatokat és gyűjtöm az élményeket.
 |
| Alexander Nevszkij székesegyház |
Így az óramutató járásával megegyezően fogok haladni körbe az országon. Reggelire azért megettem a tegnapi három darab megmaradt baklavát (mézes, diós vagy pisztáciás keleti édesség) -fene a jó dolgomat-. A Balkánon bárhol megtalálod, de már otthon is (talán már mi is oda tartozunk).
Egy jó darabig pályán haladtam (ami itt a motorosoknak ingyenes), majd tempós, széles utakon, ami a végére elég szűk és rázós lett. A mellékutak ilyenek, drasztikusan romlik a minőségük. Mielőtt elértem volna mai első látnivalómat a Deveteshka barlangot, nem várt meglepetésben volt részem. Olyan 8-10 kilométeren keresztül, valami ,,bogáresőt" fogtam ki. Lényegében olyan, mintha cseperegne az eső, csak itt a víz helyett bogarakat képzelj el. Jól néztem ki a motorral együtt, a bukómról inkább nem is beszélnék.
A barlang nagyon szép, csak kicsi. Én picit többet vártam, gondoltam lehet majd csomót sétálni bent. Igazából egy hatalmas tér az egész. Ennek ellenére tetszett, örülök hogy láthattam.
Irány tovább, a bogarak eltűntek, azonban egy kicsit nagyobb dolog bukkant fel az úton. Egy hatalmas kombájn mögé értem. Szépen szabályosan haladt, a vágóasztalt úgy vontatta. Persze azért így is elég széles, de motorral simán megelőzöm. A meglepetés csak most jött, ugyanis előtte, volt még négy darab kombájn. Persze motorral megoldom, de autóval izgalmas lehet előzni az ilyen konvojt.
Útközben egy kis ebéd, majd utam a következő látványossághoz vitt, a Buzludzha emlékműhöz.
1971-1981-ig építették még a kommunizmusban közadakozásból, mellyel emléket állítottak Bulgária 1300 éves államiságának. A rendszerváltást követően magára hagyták, majd a szocializmus bukása után, csak még jobban romlott az állapota.
Nagy bánatomra már nem lehet belógni, mindent berácsoztak, és kamera is van. Láttam régebbi videókat ahogy bemásznak és bent mászkálnak. Eszméletlen a kilátás innen fentről (kb. 1400 méterrel a tengerszint felett). Úgy éreztem, mintha a ,,világ tetején" lennék. Felfoghatatlan, hogy az akkori időben hogyan építették ide a hegy tetejére a semmi közepén, ezt az ,,ufószerű" építményt, mennyi munka és pénz árán. Nyilván először az utat kellett, és így tovább. És ez most mind az enyészeté, mi pedig jól megbámuljuk, mert olyan különleges a varázsa. Az ide vezető út szörnyen rossz minőségű, szerintem ahogy megépítették, azóta úgy van. Teljesíthető, de egy sportmotorral lehet nem vágnék neki.
Gyönyörködtem még a kilátásban, elragadott a pillanat.
 |
| Semmi komoly, csak egy étlap |
 |
| Buzludhza Monument (42.7360 25.3942) |
Ezután vissza a lepusztult úton, amíg el nem értem a jó minőségű erdei szerpentint, ahol rengeteg motorossal találkoztam (ekkor esett le, hogy hétvége van), meg egy rakott Zillel, aminek kevésbé örültem a záróvonalas részen.
Eddig segítőkész emberekkel találkoztam. Mikor napközben megállok nézelődni, akkor ugye a motorom tele van csomagokkal. Ilyenkor megkérek valakit; pénztárost, árust, hogy figyeljenek rá egy picit. Szívesen segítenek, legalábbis eddig még nem tűnt el semmin. Nyilván az értékeimet magammal viszem. A végén vagy veszek náluk valamit, vagy adok kis ,,borravalót", amit nem várnak el, éppen ezért adom szívesen.
A következő város: Veliko Tarnovo. Nagyon szép, hangulatos, a Tsarevets erőd pedig tekintélyesen magasodik a város fölé.
 |
| Tsarevets Fortress (43.0837 25.6524) |
Innen már nem volt messze a kiválasztott kemping, Dragijevo mellett. Persze a főút helyett a rövidebbet választottam. A minőségét mondanom sem kell, vadregényes volt, mint a falu is, de maga a kemping viszont csodaszép. Nagyon jól felszerelt, medencés létesítmény, mindezt 15 euróért (30 leva).
 |
| Camping Dragijevo (43.0671 25.7536) |
Mesés ez a hely. Mikor megérkeztem, éreztem hogy jó helyen vagyok. Lepakolás, majd kiugrottam a helyi kisboltba egy kis ízletes kecskesajtért és olívabogyóért. Miközben ezen sorokat írom, kezd sötétedni, a kemping azonban még nem alszik a holdfényben. A meleg levegő íze száll a kivilágított lakóautók, sátrak között, az emberek még kint beszélgetnek, a gyerekek még vidáman játszanak. Szeretem ezt a hangulatot, kicsit mind hasonlítunk; utazás, szabadság, természet. ☯
Új nap köszönt bennünket, de még kicsit ugorjunk vissza a tegnap estéhez. Kifeküdtem egy hintaágyba, (úgy találtam árván), zenét hallgattam, és bámultam a Holdat. Felhők úsztak közben, melyek eltakarták néha. Kicsit olyannak tűnt, mint az életünk, ahogy a ragyogás és szürkület váltja egymást.
Éjjel esett egy kis eső, de nagyon minimális. Szerencsénk volt, mert a távolban még villámlott is. Reggel szép nyugodtan összepakoltam, és elindultam Várna irányába. Pontos célom ekkor még nem volt, majd választok egy kempinget a környéken. Egész jó minőségű főutakon, majd autópályán értem el Várnát. Útközben volt egy kőkorszaki benzinkút, de tényleg így ahogy mondom, és nagy betűkkel hirdetve: Bar Bedrock. Anno Frédi is itt tankolt volna, de Ő költséghatékony volt.
Végül Várna mellett 50 kilométerrel, Topolán találtam egy hangulatos kempinget. Fából van a zuhanyzó és mosdó, halászhálók, kötelek a dekorációk. Könyvek is vannak, de ezeket szerintem most kihagyom. Lepakoltam, a sátrat összedobtam, és már indultam is, mert 20 kilométerre várt rám az újabb csoda.
 |
| Camping Sea Dreams (43.4053 28.2452) |
Kaliakra, jelentése: gyönyörű hegyfok. Ez egy hosszú földnyelv, mely benyúlik a Fekete-tengerbe. Meredek, vörös sziklás partja lenyűgöző, melyet az itt található rózsaszín mészkőnek köszönhet. A IV. században itt erőd volt, melynek romjait, és az ősi település maradványait is láthatjuk.
A belépő egyébként 3 leva (1,5 euró).
Tegnap a ,,világ tetején" éreztem magam, ma pedig a ,,világ szélén". Persze innen kezdődik csak az igazi ,,vadkelet" , de nekem ez a legkeletibb pont ahol valaha jártam.
A belépő szinte mindenhol ennyi, ha nem ingyenes. Ha nem tudod mennyi Bulgáriában a belépő, nagy eséllyel 3 leva lesz.
Gyönyörű ez a hely, és ahogy fújja a sós levegőt a szél, csodás élmény.
 |
| Kaliakra |
 |
(43.3603 28.4653) |
Miután visszatértem a kempingbe, lesétáltam a partra bámészkodni. Kis idő után azonban feljöttem, mert a távolban hatalmas eső van. Remélem nem ér ide, de jobb félni, mint elázni.
Nem sokkal az indulás után, beugrottam az első Lidlbe, ahol érdeklődve közelített egy helyi fickó (George). Beszélgettünk kicsit angolul (ki honnan, miért, és hova tart), majd elköszöntünk egymástól és folytattuk utunkat,
más-más irányba.
 |
| Balchik |
Várnában tankolás közben üdvözölt a kutas srác: ááá Hungary ,,Madzsar" köszöntéssel. Majd megbeszéltük, hogy milyen sok Honda motor van náluk, mert megbízhatóak és nagyon szeretik. Ő is szeretne egyet venni, de elég gyenge a fizetése (igazából a gyengét máshogy mondta, de mondjuk az egy esti mesében nem megy el). Elköszöntünk, minden jót kívántunk egymásnak. Érdekes, hogy itt minden
benzin E10-es, még a 100-as oktánszámú is.
Ezután jött a már említett kis zápor, majd Nessebarban a napsütés, így a helyi Lidl árnyékában levehettem az esőruhát, és nyújtózhattam egyet. Ekkor láttam meg egy 50 év körüli tetovált hölgyet, Tankcsapda pólóban. -Most jól látok, vagy elnéztem-? Leszólítottam, persze hogy honfitárs volt, kiderült már 15 éve ide járnak nyaralni.
Déli irányban, pár kilométerre találtam egy kempinget. Viszonylag olcsó, 10 euró, nagy csodát ne várjunk, közelében sincs a tegnapinak, de egy éjszakára jó lesz.
Lepakolás, fürdés, napozás, majd irány az óváros Nessebarban.
Nagyon szép, nagyon érdekes a város, de tele van turistákkal, ez a rész ilyen, így kell elfogadni.
Itt van a közelben a ,,Napospart" is, biztos szép, de most annyira nem vonz.
 |
| Nessebar |
Este a kempingben élő zenére zuhanyozhattam, ami nem mindennapi élmény. A közös zuhanyzó közel van a bárhoz, ahol helyi zenészek játszottak éppen a teraszon. A lepukkant vizesblokk úgy van kialakítva, hogy alul és felül egy csíkban hosszú rés van a falban, ami konkrétan az ablak és szellőzés szerepét tölti be. Belátni ugyan nem látnak, de minden behallatszik, így olyan volt mintha a zenekar a hátam mögött zenélt volna zuhanyozás közben. Maradandó élmény maradt.
Ezután lent a parton a sötétben csodálhattam ahogy a vörösbe öltözött Hold, kiemelkedik a tenger horizontjából, egyre magasabbra és magasabbra.
Elképesztő látvány volt, kicsit olyan, mintha a naplementét visszafelé játszanák le.
 |
| Az elmaradhatatlan tej |
 |
| Camping Alehoy Lozana (42.6336 27.6405) |
Jó reggelt, már most sem kell fázni, mi lesz itt később.
Bizony a 32 fok egész nap kitartott, jó kis páratartalommal társítva. De hát nyaraláskor legyen is meleg, különben is, szerintem a hegyekben majd visszasírom még ezt.
Képzeljétek, kiderült, hogy a tegnap éjszakai színjátszás nem volt véletlen, ugyanis szuperhold volt.
Hogy miért pont akkor voltam ott eme csodás díszletnél? ...
A mai úti célom Plovdiv volt, egy egyszerű kis szállással a végén. Az óvárosban található, Hikers Hostel a neve (amit én átneveztem Bikers Hostelra). Útközben még futólag benéztem Burgas városába, majd a színes termőföldek szegélyezték utam további részét. Napraforgók sárgállottak, búzát arattak és levendulamezők illatoztak.
Kora délután érkeztem a szállásra, amit csak úgy kinéztem, de nem foglaltam előre. Egy malajziai nő volt itt mint vendég, de személyzet senki. Azt mondta később jön majd csak a srác, szerinte pakoljak be nyugodtan. Így is tettem, motort leraktam az udvarban, cuccokat egy sarokban, és irány felfedezni a várost.
 |
| (42.1492 24.7522) |
Pontosabban egy kis szegletét, mert amúgy baromi nagy. Itt az óvárosban kicsit szétszórva, de nagyjából egy részen vannak a látnivalók, sétálás kérdése igazából, ki mit bír. Amfiteátrum, régi házak, templomok, tényleg nagyon szép. Persze a főutcák szomszédságában már nem ilyen idilli a hangulat, a romos épületekkel és kukázó emberekkel.
 |
| Plovdiv |
Van három kilátópont is. Az elsőre még viszonylag könnyen felbaktattam, ahonnan szép kilátás nyílt a városra. Nem messze megpillantottam a másikat, ami jóval magasabbnak tűnt, a tetején pedig egy 10,5 méter magas gránitszobor állt. Ez a Szovjet hadsereg emlékműve, mely egy katonát ábrázol, fegyverrel a kezében. Nekem oda fel kell mennem, gondoltam egyből. Még jó hogy ettem az előbb egy baromi finom dönert a törököknél, így már csak víz kell, és indulhat a menet a 32 fokban.
Macskaköves út kígyózik fel az emlékműhöz. Szerencsére erdővel borított, de mire felértem, nem láttam rendesen a hatalmas katonát az izzadságtól, ami a szemembe folyt. De rohadtul megérte, pazar a kilátás minden irányban! A ,,város tetején" éreztem magam. Ilyenkor mindig csodálom a madarakat, mi mindent láthatnak más nézőpontból. Megpillantottam a harmadik kilátópontot is innen, de az szintén egy hasonló helyen volt, de oda már nem volt erőm felsétálni.
Pihentem, feltöltődtem a látvánnyal, majd elindultam vissza a szállásra.
Itt is volt a srác aki itt dolgozik, mondta, hogy van bőven hely, és 10 euró, vagy 20 leva amit fizetnem kell (a malajziai nő elbuszozott este, igazából így ketten maradtunk egy sráccal, aki kicsit mogorvának tűnt, és fájt a bokája, többet nem tudok róla). Ezután megint elmentem sétálni, feltöltődni. Mikor visszatértem, a srác a személyzetből, még mesélt pár érdekes dolgot. Télen holtszezon van, így zárva tart a hostel. Idén tavasszal mikor elérkezett a takarítás ideje nyitás előtt, akkor a tulajdonos Őt küldte ide egyedül. Mikor bejött az udvarba, már fura volt neki, hogy miért van betörve az ablak. Hamar kiderült, hogy önkényesen beköltöztek. Persze szemét, bűz mindenhol. Mikor benézett, látta hogy katonák fekszenek itt bent a nappaliban a földön, ahol mi most beszélgetünk. Kiderült, hogy Ukrajnából menekültek el a háborúból, a nemzetiségüket sajnos nem tudom. Persze hívott segítséget, akikkel nehezen, de ki tudták rakni Őket.
Most pedig itt ülök az udvaron, közben elolvadok, majd elpárolgok úgy érzem. De mint mondtam, szerintem visszasírom még ezt a klímát.
 |
| Toyota Tundra |
Az éjszaka szúnyogok és macskák is meglátogattak, mivel az ajtók, ablakok nyitva voltak a nagy meleg miatt. Fura arra ébredni, mikor azt sem tudod hol vagy, hogy macskák mászkálnak össze-vissza a szobában, és a hálózsákodat piszkálják,mert lehet éppen játszani támadt kedvük az éjszaka közepén.
Reggel pakolás után elköszöntem egyetlen szobatársamtól és a cicáktól.
Finom nyári melegben haladtam, ahogy közeledtek a hegyek, úgy csökkent a hőmérséklet is, de még kellemes volt.
Velingrád előtt feltűnt, hogy itt keskeny nyomtávú vasútvonal van, dízelmozdonyokkal.
A 84-es úton haladtam és Yakorudánál felkanyarodtam a hegyekbe, itt már a Rila Nemzeti Park szélén jártam. Egysávos, jó minőségű úton mentem felfelé, gyönyörű kilátással. A levegő szép lassan lehűlt, és a távolban megjelentek a sötét felhők. Mikor felértem (kb. 2100 méteren voltam a tengerszint felett), éppen menedékbe tudtam húzódni egy kissé megviselt esőbeállóba a motorral, mikor ,,leszakadt" az ég. Villámlás, dörgés (hatalmas hangerővel), eső, jégeső. Úgy másfél óra után (mikor már kezdett beázni a menedékem), csillapodott az eső.
A motort hátrahagyva, elindultam gyalog felfedezni
a kb. négy kilométerre lévő gleccsertavat. Kis idő után újra elkezdett esni, így behúzódtam egy elhagyatott házba, ami jókor volt jó helyen. Mikor jónak láttam, újra nekivágtam a túrámnak a köves, füves, vizes talajon. Hol erősödött, hol pedig gyengült az eső intenzitása. Ekkor már rég elhagytam a házat, így a kis fenyők tövéhez próbáltam húzódni, persze több-kevesebb sikerrel. Már azon tanakodtam, hogy visszafordulok, és hagyom a fenébe az egészet. A cipőmben állt a víz, már most visszasírtam a kánikulát. -De ha már eddig eljöttem, most vagyok itt, most van lehetőségem, francba az esővel és irány a tóhoz- !
Kemény menet volt, de lenyűgöző látvány és csend fogadott mikor odaértem, és még az eső is elállt. Átéltem a pillanatot, miközben a friss levegő kényeztetett. Buta dolog lett volna ezt kihagyni.
 |
| (42.1028 23.5895) |
Ezek után visszasétáltam, lemotoroztam a hegyről, és pár településsel arrébb kivettem egy szobát. Bansko a város neve, a hegy lábánál fekszik a Pirin Nemzeti Parkban. Szeretnék holnap felmenni a hegyre, ez majd persze az időjárástól függ, mert épp most is felhőszakadás van.
 |
Bansko |
Reggelre szerencsére csak némi pára, és vizes utak emlékeztettek a tegnapi esőre, úgyhogy irány fel a hegyre.
Nagyon jó minőségű, kanyargós szerpentinen haladhatsz felfelé, pazar kilátással. Fenyőerdők, hegyi patakok, források, sziklák, nyugalom és friss levegő.
Ugyan, mi kell még?
Végül 2000 méter feletti magasságban véget ér az út, innen már különböző túraútvonalak vezetnek tovább.
Elképesztő látványban sétálhatunk, mintha teljesen más világ lenne.
Meglátogattam az egyik gyönyörű tavat (Okoto Lake), és elidőztem kicsit a pazar látványban.
 |
| Okoto Lake (47.7512 23.4148) |
Majd séta vissza a motorhoz, és lassan legurultam a hegyről. Következő úti cél a Rilai kolostor,
a Rila-Hegységben.
Csodás tájakon közelíthettem meg a kolostort, mely a Rilai Nemzeti Park területén fekszik. A bolgár ortodox egyház legszentebb és legnépszerűbb helyének tartják. Belépő ugyan nincs, de a parkolásért fizetni kell. Bár aki élelmes, kicsit előbb le tud parkolni, ha éppen van hely (ezt persze már csak visszafelé vettem észre).
 |
| Rilai kolostor (42.1339 23.3396) |
Mikor elindultam, kezdett felhősödni az ég, majd pár kilométer után megérkezett az eső is. Kerestem kis menedéket, egy fa alatt félreálltam és vártam úgy fél órát. Majd tanakodtam hogy merre tovább. A következő napokra nagy esőket mondanak a környékre, így hosszas gondolkodás után úgy döntöttem, elindulok hazafelé. Végső soron megnéztem a látnivalókat melyeket szerettem volna, sok élménnyel gazdagodtam, elégedetten búcsúzom az országtól. Vissza Szófia irányába, majd nyugat felé fordulva elhagytam az országot, elköszöntem, és megköszöntem a csodás élményeket. Szerbiában tértem nyugovóra későn este, ugyanabban a kempingben, ahol első nap megszálltam (Camp Plum). Naná hogy megismert a tulajdonos, és örömmel fogadott. Jól eldumáltam az időt egy Cseh motoros sráccal, aki szintén hazafelé tartott. Megjárta Romániát, Bulgáriát, Törökországot. Szegény keveset tudott angolul, de a fordítóval lelkesen megoldotta. Így borult ránk az éjszaka, szépen csendben, észrevétlenül.
Eljött a reggel, utolsó pakolás, utolsó etap következik. Csak pörgeted a kilométereket, melyek egyre fogynak. Az emlékek, élmények, látnivalók csak úgy áramlanak a fejedben, melyek az elmúlt napokban értek. Furcsa érzés ez. Vágysz haza, de vissza is. Kicsit megteltél, de rossz magad mögött hagyni ezeket a csodás napokat, ahol nem számít az idő, csak mész az ismeretlenbe, élvezed az utazást, és majd úgyis lesz valahogy. Örülök hogy átélhettem ezeket a csodákat. Nektek is azt kívánom, hogy éljétek meg a pillanatokat, legyetek bárhol is, találjátok meg az apró ajándékokat. És ezek az emlékek képesek lesznek feltölteni a későbbiekben is. Köszönöm hogy velem utaztatok.
 |
| 9nap - 3180km |
☮
