Balkán Túra 8.nap

17-08-17 -Gyerekek-


Hajnalban esett egy kis eső, de reggelre nyoma sem volt már. Összepakolás (ilyenkor mindig elgondolkozom mi az amit feleslegesen hoztam, és persze ami nincs itt és kellene...), majd egy utolsó kompozás most már kettesben, és a határig nincs megállás. Ott azonban lehet várakozni. Hatalmas kocsisor, melyet persze kikerülve előresorolok, de csak annyira hogy 6-8 autó maradjon előttem (jobb a békesség). 

A reggeli 28 Celsiusban várod hogy minél közelebb kerülj a hatósághoz (igen a bukó már nincs fent, de a kabát azért jól melegít), amikor az egyik kocsiból rád kacsint egy kis srác és mosolyog. Mintha látnám is a szemén, hogy Ő is majd motorozni fog, és Őt sem fogja  érdekelni hogy izzad, vagy  éppen fázik, hanem az élvezet fogja hajtani. Remélem emlékezni fog majd rám, mikor majd Ő rá fognak kacsintani...
Egy kislánynak is szimpi vagyok, (vagy a motorom) mert olyan szépen mosolyog rám a hátsó ablakon keresztül.

A 8-as úton folytatom az utamat (a motorosoknak nem kell bemutatni) Orosac-ig, ahol egy szép kis kempingben letáborozunk. Olyan jó körbenézni, hogy ki mivel utazik. Ford Transit Nugget, melyen egy kéménytető van pluszban (ami a hálószoba szerepét tölti be). Sátrak, sátrak az autók tetején, utánfutós hálókocsi, lakóautók, lakókocsik, Westfalia Transporterek. Minden és mindenki nyugodt, senki nem siet sehova. Üldögélnek, hintáznak a függőágyban (legközelebb nekem is kell), miközben a nap már eltűnt a horizonton. Beszélgetnek, nevetgélnek, kártyáznak, esznek. A kempingek azon helyek közé tartoznak, ahol még nyugalom van a Földön.
Miután megkaptam a telket, (melyre azonnal elkezdhettem építkezni) már úton is voltam Dubrovnikba.
Korrekt motorosparkolók a vár mellett, melyek persze ingyenesek. Hatalmas az egész erődítmény, rengeteg kis utcával, megannyi üzlettel, és zsúfolásig, hangyákként nyüzsgő emberekkel. Nagyon szép építmények fogadnak minden irányból, csodás a látvány, bár a nagy nyüzsgést annyira nem szeretem, de hát ez ezzel jár.

A városból elég nehezen találtam ki, nem tudom miért, pedig követtem a táblákat. Még dugóba is keveredtem, mert az egyik autós olyan remek parkolót talált, hogy a buszok nem fértek el, és feltorlódtak. Izgalmas volt a buszok között bújócskázni, de átjutottunk.
Ezután átugrottam Trsteno-ba, ahol a helyi arborétumot látogattam meg, ahol olajfák, ciprusok, kaktuszok, pálmák és még sok minden más... illetve a 400 éves platán díszeleg. Bélának ezúton is köszönöm a belépőjegyet. 😉
A nap hátralévő részében fürdés és napozás a parton, majd élő egyenes adásban tekinthettem meg, ahogy a ,,vörös labda" elmerül a hegyekben.
Holnap hazafele veszem az irányt, és meglátogatom Mostar városát.