18-08-17 -Színültig élményekkel-
Reggel korán felébredtem, így gyors pakolás után már úton is voltam Mostar felé. Ismét határátlépések következtek: Horvátországból Boszniába, majd ismét Horvátország, és újból belépés Boszniába (már nehezen követtem hogy valójában melyik országban is vagyok). Az utóbbi kis határátkelőn éppen két fiatal srác autóját pakolták ki a hatóságok, biztos valami gyanús volt.
Ismét pazar utakon és tájakon haladhattam. Mostar-ba érve kicsit keringőztem azért, nehogy túl egyszerű legyen. Mindenfelé útjavítások, lezárások és terelések. És persze még csőtörés is a sávunkban, ahol meglepetésemre nem tereltek át minket a szembejövő oldalra, hanem jobbra fel a járdára...végül is így nincs torlódás annyira (lazák itt az emberek nagyon).
Az óváros meseszép. Mondanom sem kell hogy rengetegen vannak, mindenki a híres ,,Öreg hídon" akar fotózkodni, amiből ,,selfie" helyett csoportkép sikeredik.
Rengeteg árus van, melyek között sokan saját kezű munkájukat árulják. Vannak itt fából faragott bigyók, festmények, rézből vert mindenféle dolog, ruhák, szőnyegek...
Találtam pékséget is, ahol nem tudom mit ettem de jó volt. 😄
A helyi piacon találni mindenféle gyümölcslevet, szörpöt, mézet... Szóval gyönyörű ez a hely, érdemes meglátogatni.
Mostart elhagyva, kanyargós, alagutakkal tarkított aszfalton döntögethettem a vasat. Nem volt igazi célállomás erre a napra. A távolság miatt először úgy gondoltam, hogy letáborozok majd valami kempingben, és holnap folytatom az utam hazafele.
Osztottam-szoroztam, és úgy döntöttem hogy lenyomom a maradék kilométereket, és még ma hazaérek. Igen ez így elég hosszú etap (600km), de minél előbb haza akartam érni, hogy megoszthassam az élményeimet.
Az egyik határátkelőnél szépen csorogtam előre a szokásos módon. Nem is volt semmi gond, lehúzódtak az autósok a több kilométeres sorban. Az egyik részen jobb oldalon volt egy nagyobb öböl, ahol boltok és parkolók voltak. Gondoltam itt jobbról kerülöm meg a várakozó kocsisort, mert itt bőven volt hely. Az eredmény majdnem egy ,,zakó" lett, ugyanis miközben kerültem (egyik kéz a kormányon, másikkal plexi nyitás), hirtelen kinyílt előttem egy kocsiajtó, amit a mai napig nem tudom hogy sikerült kikerülnöm...
Már teljesen szétültem a hátsómat, de doppingolt hogy már nincs sok vissza. Az utolsó kilométereken még az égőm is kiégett, de szerencsére nyáron hosszúak a nappalok. Végül fáradtan, de rengeteg élménnyel, fotóval, videóval tértem haza.
Ismét egy nagyszerű túrán vagyok túl, melyen rengeteg csodás dolgot láttam, tapasztaltam, és pár napos barátságokat köthettem.
Még egyszer nagyon köszönöm Bélának az útvonalat a ,,veszélyes" Balkánra, ami sokkal biztonságosabb mint azt sokan hinnék.
Szerencsés vagyok ismét hogy eljuthattam ezekre a helyekre. Merj álmodni, tervezd meg, gyűjts rá, és tedd meg az első lépést, a többi jön magától...és persze oszd meg másokkal is... 😉
És egy kis videó a végére:
Nagyon komoly. Irigyellek....
VálaszTörlés