A különleges Marokkó

1. rész

Más világ

Minden szeptemberben kezdődött... miután felfedeztem az utazomajom.hu oldalt, nem volt megállás, minden nap csorgattam a nyálam a jobbnál jobb akciós utazásokra, álmodoztam, nézegettem, milyen sok helyre szeretnék eljutni... Egyik este úgy döntöttem nem habozok tovább és elrepülök Marokkóba, Agadir városába. Egyrészt nagyon vonzott a teljesen más kultúra, földrajzi fekvése és a képek melyek ott születtek. Néztem szállást, repjegyet, de valahogy a foglalásig mégsem jutottam el, és jegeltem az ötletemet. Pár nap múlva felbukkant egy újabb utazás Marrakesh célponttal. Abban a pillanatban éreztem hogy azonnal foglalnom kell a január 15-én induló járatra... Ezek után már csak várni kellett röpke 4 hónapot az indulásig. Addig igyekeztem sok mindennek utánaolvasni, képeket nézegetni. Államformájuk;  alkotmányos monarchia, melyben VI. Mohammed király dönt mindenről, a miniszterelnök pedig alatta helyezkedik el azon a bizonyos létrán. A mediterrán éghajlatú országban arab a hivatalos nyelv, de sokan beszélnek franciául, és egy részük angolul. 

A lakosság nagy része (99%) muzulmán hitű,

 kis része (1%) keresztény, és  még kevesebb (0,5%) zsidó vallásúak. 

A népesség 75%-át berberek, és 15%-át arabok alkotják. Mezőgazdaság, állattenyésztés, illetve a turizmus a fő megélhetési forrásuk.

A naptáruk is egyedi, mivel  a Hold járásán alapul, illetve eltérő a kezdete a mi Gergely-naptárunkhoz képest, így egészen pontosan: 1439 Rabi-ath-Thani 28 lesz az érkezésem dátuma. 😉 

Eljött a nagy nap (2018. január 15. hétfő), eljutottam a reptérre, majd következett a szokásos szlalomozás a szalagok között (ilyenkor szerintem hasonlíthatunk kicsit a bárányokra...), majd a kötelező átvizsgálás, átvilágítás és persze utána a várakozás, amikor legszívesebben szaladnál a géphez és már a felhők felett lennél, hogy minél előbb lásd azt az országot amiről fogalmad nincs mit fog nyújtani (de miért is utazunk?... örök kérdés, de igazából vagy egy újabb hely felfedezése a cél, amely még nem adott semmit, de bizakodunk, vagy visszatérés egy korábban meghódított helyre mely feltöltött minket, de korántsem kimerített forrás...mindkettő csodálatos).

Végül elfoglaltuk a helyünket, meghallgattuk mit kell csinálni a gépen vészhelyzetben, a pánikon kívül. Elrajtoltunk, felemelkedtünk a magasba, a gyomrunk még kicsit maradni akart, de észbe kapott, és kezdetét vette a 4 órás repülés.

Eleinte felhős volt, így nem lehetett látni az alattunk elterülő világot, de így legalább olyan érzés fogott el, mintha Amundsen oldalán törnék előre a Déli-Sarkra. Gyönyörű formákat teremtett a természet, tényleg egy jégmezőn érezhetted magad, hegyekkel tarkítva.

Később kitisztult, így előbb az Olasz és Francia partvidéket csodálhattuk, majd a Spanyol hegyeket 1100 méter magasból,  és 170 km/h-ás hátszél kíséretében sodródtunk Afrika partjai felé.

Lenyűgöző volt látni a ,,vonalzóval" kimért mezőgazdasági területeket, és a hegyeket ebben a barnás-vöröses színben.

Utunk a leszállópályán ért véget, a napsütéses, szeles 

12 Celsius fokban. 

Bejelentkezés az országba,  útlevél és egy kitöltött nyomtatvány segítségével (melyen franciául, angolul és arab nyelven szerepelnek a kérdések).

Nos sikerült majdnem teljesen kitöltenem, csak ugye a másik kézipoggyászomban volt a szállás címe, melyet csak akkor tudok átvenni ha itt átengednek mindenféle pecsétekkel színesítve az útlevelem. Persze hiába mondtam hogy mi a szitu, nem érdekelte, vagy nem tudott angolul, és neki kell a cím, így mehettem vissza a sorba. Pont jött két magyar csaj, így gyorsan elkértem a címüket, melyet felhasználhattam, hogy bejussak az országba.

Vissza egy másik ügyintézőhöz, aki kifogásolta, hogy a hotel nevét nem írtam rá. Mondom király, és valami betűk azért rémlettek, de a sorrendjük nem biztos hogy stimmelt amiket ráírtam, de végre hivatalosan is beléphettem az országba és szabad volt az út a másik csomagomhoz. 😅

Kilépve pálmafák, és taxit kiabáló emberek jöttek szembe. Köszi nem, megoldom gyalog az 5km-t és közben fotózgatok.

Az első meglepetés egy körforgalomnál ért, ahol is a behajtó autósoknak volt elsőbbsége, a bentiekkel  szemben (olvastam erről, de valahogy nem tudtam elképzelni...gondolom Te sem).

Következő arcon csapás a rengeteg ész, és sisak nélkül száguldozó robogós, mopedes. Van itt 2 és 4 ütemű, platós kivitel, hátul 3 kerék annak érdekében nehogy eldőlj, vagy frankón tudjál döntögetni egy kanyarban...és eszeveszett tempóban közlekednek persze mindenféle index, és szabályok nélkül, behajtott tükrökkel!

Szállítanak gyerekeket, kutyákat, dobozokat,  és nagymamát is.

Látványos mikor a piros lámpánál összegyűlnek 20-an, és próbálják egymást legyorsulni a zöld jelzésre. A bátrabbak, és kevés lóerővel rendelkezők még a zöld jelzés előtt 3 másodperccel rajtolnak el, a biztos előny reményében.

A profik persze telefonálnak is motorozás közben. Van aki kihangosítva, egy kézzel tartva ordibál bele, de láttam egy srácot aki a felhajtott kapucnijába rejtette, így két kézzel koncentrálhatott a vezetésre és dudálásra. Igen, itt kb. minden 20. másodpercben dudál valaki...legtöbbször a szabálytalankodó...

A zebrán átkelés külön sportág. ,,Megértem" hogy a legtöbb helyre nem jutott jelzőkészülék a gyalogosoknak, de még az autósoknak szóló lámpát sem látod minden estben egy kereszteződésnél, így találomra kell átsétálnod az autók között, akik cseppet sem előzékenyek. Csak nyomják, és Neked kell megtalálni az ideális időt az átkelésre (kicsit olyan ez mint a békás játék a Commodore 64-en).

Én is próbáltam gyors lenni egy többsávos körforgó kivezetésénél lévő zebrán. Mivel elvétve indexelnek, így nem tudhatod ki hajt ki éppen és keresztezi az utadat, pontosabban én az övét.

Leléptem, és persze hogy arra jött a kisteher aki 

nagy-nehezen fékezett. Aki mögötte jött úgy döntött  kikerüli, elvégre mi az hogy megáll a másik a zebránál,  de szerencsémre időben észrevett és meg tudott állni, azonban a következő sávban érkező kamion elől már futnom kellett... Üdvözöllek Marrakech 😂

Szép lassan beértem az óvárosba (Medina), melyet egy fal ölel körbe. Illetve előtte meg bekukkoltam egy temetőbe, ahol azonnal kiabáltak a helyiek hogy: nó fotó. Félreérthették, mert a gép a nyakamban lógott, de hozzá sem értem
 (mondjuk átvillant először hogy érdekes fotótéma  lenne).

Séta tovább, immár a falakon belül. Nehéz visszaadni ami fogadott:

sok ember, szemét mindenhol, kirakodóvásár, mindenféle ételeket sütnek nem túl higiénikus környezetben, imádkozó emberek a szőnyegen egy fal előtt, karórákat es Iphone-t áruló srácok amik nembiztos hogy eredetiek...
 Kompletten első futóműtől megszabadított eléggé új Renault Clio az útszélén, és mindezekért még csak 100 métert tettem meg az óvárosban.

Lenyűgöző és döbbenetes, meg kicsit ijesztő is (azért itt már kezdett nyugovóra térni a Nap), nahh meg furcsa így egyszerre, de már most nagyon örülök hogy itt lehetek.

A szállást is megtaláltam, kis egyszerű 3 csillagos Hotel (csak az itteni csillagok nem kompatibilisek a nálunk megszokottakkal 😃).
Nincs túlbonyolítva az én szobám sem, de ez itt ilyen, hozzátartozik a varázshoz. Este azért hűvös van ilyenkor, éppen ezért van fűtési lehetőség is a szobában a légkondival, de nem hinném hogy sűrűn van tisztítva, úgyhogy inkább a pokrócokra szavaztam, melyek a szekrényben lapultak.
Mai kihagyhatatlan program még a helyi piac (Jemaa el-Fnaa), allítólag itt mindent  lehet enni, úgyhogy a kis pihi után irány a kavalkád (beleugrom a hömpölygő folyóba).



Na itt aztán tényleg minden van. Rengeteg kis kifőzde a sátrak alatt, ahonnan mindenki invitál hogy náluk egyél mert ott a legjobb ... eléggé rámenősek de azért kezelhetőek, barátságosak. Nagyon sokféle étel van terítéken:  főtt bárányfej és agyvelő, csigák, zöldségek...mindenféle magvak, szárított gyümölcsök, melyeket kísérhetünk frissen facsart gyümölcslével.
Van egy hangulata mikor ott állsz a téren, a sátrakból gőzfelhők szállnak fel, valahonnan tömjén illatát hozza a szél, előtted a helyi zenészek dobolnak, hegedülnek, táncolnak és énekelnek miközben a háttérben kivilágítva vigyázzban áll a Kotubia mecset tornya. Mindemellett a robogósok mindenütt és mindenhol feltűnnek, és bátran húzzák a gázt az emberek között a sétálóutcákban és a téren egyaránt, nagy részük világítás nélkül (jobb esetben az első lámpa működik, de nem törvényszerű). Amúgy ettem egy nagyon finom paradicsomlevest, csicseriborsóval, lencsével és fűszerekkel megbolondítva (Harira), mely átszámolva 150 Ft-ba került. 😃
Vettem hozzá egy kis édességet (Halwa Chebakia), ami élkepesztően finom volt. A teljesség kedvéért még letoltam egy frissen facsart gyümölcsmixet is, bár még szemeztem egy tejárus portékájával,de annyira azért nem mertem magam túlvállalni.😆
Elképesztő ez a tumultus, pörgés, kiabáló árusok, akik random leterítenek egy fóliát az utcán, és rádobálják a mindenféle ,,márkás" cipőket, ruhákat.
A szegényebbek meg árulják a 10 db-os papírzsepiket az utcán sétálva...de akinek még erre sem futja, az ott ül a pokrócon a két pici gyerekével és kéreget.😩

Lassan éjfél és megpróbálok aludni, ami nem lesz egyszerű mert a piac egy köpésre van, ahol még nagyban zajlik az élet, illetve percenként elhalad egy robogós az ablakom alatt...jobb esetben dudálás nélkül... 😄

folytköv....