11-08-17 -Városi kavalkád-
Tegnap este még a teraszon beszélgettem egy Lengyel csajjal aki szintén a ház vendége. Kiderült hogy nagy utazó, de ezt nem tartja nagy dolognak. Sokfelé járt már, repülővel, busszal, vonattal. Olaszországban már 6-szor is...
Most épp Budapestről jött, majd holnapután Mostar a cél, utána pedig Horvátország, Olaszország, és mindezt egy kis hátizsákkal.
Reggel már korán felébredtem, így a vendégek ,,nagy örömére" 7 óra után már indítottam is a motort.
Útban a városba megpillantottam egy kis mosót, így gyorsan meg is fürdettem a gépet. Láttam rajta hogy jól esett neki megszabadulni attól a szürke valamitől amit a hegyekben szedtünk össze.
Brutális forgalom fogadott, melyet nem könnyített az egyre forróbb levegő. Továbbra is nagyon erőszakosan vezetnek, de vannak köztük olyanok is akik lemondanak az elsőbbségükről, melynek megörülve le is fulladok a kereszteződésben, hangos dudálások közepette.
Parkolóhelyet sem egyszerű találni. Először a bicajos parkolóban próbálkoztam, majd az arra járó rendőr kiábrándított, hogy ez így nem jó. Ok, nézek másikat. Újabb körök, egyirányú utcák, villamosok, tolakodók, dudálók. Szép árnyékos hely, pont befér a motor a többi autó közé. Gondoltam jó lesz, de ismét elutasító választ kaptam. Itt már nem volt túl őszinte a mosolyom, de mit lehet tenni, irány tovább.
Végül valami fizetős magánparkolóba bekeveredtem, nem volt kedvem továbbállni, így a végén kifizettem a csekély márkát.
Szuvenír boltok, pékségek, mecsetek, turisták és kendős hölgyek mindenütt. Nagyon megvan a hangulata a városnak, még ha rá is nyomja a bélyegét a háborús időszak.
Ebédre természetesen ,,burek" joghurttal leöntve (krumplis és túrós) ami természetesen mennyei volt.😇
És persze az elmaradhatatlan ,,cockta".
Ezután egy kis villamosozás következett, amin új értelmet nyert a szaunázás fogalma. Látszott, hogy most utazok rajta először, mert mindenkinél volt valami amivel legyezhette magát, még a vezetőnél is.
Visszatértem a szállásra, ma még összepakolok, hogy holnap reggel időben indulhassak. Hosszú és szép út vár majd rám, Szerbián keresztül Montenegróba.
Közben megérkezett a szobatársam, egy Olasz srác személyében, stílusosan egy Vespa nyergében (remélem nem horkol). 😃 Egyébként ez nem a régi Vespa, hanem valami 4 ütemű 125-ös, de csak 8 egész valamennyi lóerővel rendelkezik, ami érdekessé teszi az utazást...
Még egy pár esti gondolat. Miután megnézted a gyönyörű naplementét, ülsz a teraszon és beszélgetsz. Közben érkeznek emberkék mindenhonnan. Begurul egy Land Rover német rendszámmal, agyonpakolva, melyből kiszáll egy pár, akik tuti Woodstock-ban nyomnák ha lenne még fesztivál. Akik egyébként kicsit eltévedtek idefele jövet, és az erdőben csomó aknára figyelmeztető táblát láttak.
T4-es Transporter Olaszországból (Fabio és kedvese), persze a Westfalia Edition.
Ausztriából egy pár egy T3-al. Egy Török hölgy is feltűnik, aki nemrég gyalogolt fel a városból. Majd egy Magyar rendszámos autó is megjelenik egy 3 gyermekes családdal. És itt van még egy pár Csehországból, akik rákaptak a stoppolásra, és így utaznak mindenfele. Szarajevóba 3 nap alatt értek le, a következő útjuk pedig Macedóniába vezet.
Leírhatatlan hogy milyen érzés ez a közvetlenség, ahogy különböző kultúrájú emberekkel társalogsz. Ki merre tart, hol járt eddig, milyen az országuk és még sok mindenről. Olyan mintha évek óta ismernétek egymást...pedig csak most hozta úgy az élet hogy találkoznotok kellett erre a kis időre, és lehet soha többet nem látjátok egymást. Nagyon rá lehet érezni ennek az ízére: rövid barátságok, örök emlékekkel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése