12-08-17 -Sárga utak, és állatok mindenhol-
Ma korán keltem, mert tudtam hogy hosszú út vár rám. Fél 7 előtt már indultam is. Érdekes, most megtaláltam a rövidebb utat lefele a városba... Megszokott módon a forgalom most is élénk volt (amúgy minden 5. autó ,,kettesgolf", ez olyan mint nálunk a ,,régiswift").
Haladtam a forgalommal egészen addig, amíg el nem néztem egy elágazót, és csak a következő faluban tűnt ez fel nekem. Megnéztem a térképen, és az irány jó, sőt rövidebb is, csak másodrendű (sárga vonallal jelzett) út volt. Egész jónak tűnt, gondoltam nem fordulok vissza.
Szép tájak váltották egymást, de valami fura volt az egészben. Nagyon ritkán láttam autót, olyan elhagyatottnak tűntek az utak, rengeteg kutya akik megpróbálnak leszedni a motorról (majdnem elütöttem egyet, nahh az szép is lett volna...), hatalmas fekvőrendőr a település közepén mindenféle jelzés nélkül, kutyák tetemei az út szélén...tehénsz*r az út közepén. Itt a szegények élnek romos házaikban, akik állattartással foglalkoznak. Érdekes volt látni ezt az oldalt is. Hasonló érzés lehet az amerikai filmekben is, mikor eltévednek a fiatalok egy ,,hippibusszal".
Aztán kb. 40 km. után egyszer-csak vége lett az útnak, és a szokásos kavicsos, poros út követte. Tanakodtam hogy mi legyen, mert a legutóbbi sem volt túl jó választás (igazából nem is annyira azon aggódok hogy felakadok a motorral vagy ilyesmi, hanem a defekt aggaszt, amely egy ismeretlen helyen az erdő közepén nem jönne túl jól). Kicsit bementem azért kíváncsiságból, de hamar vissza is fordultam a kellemes kis dögszagban...
Majd ismét a helyes úton haladtam Visegrӑd felé. Jó minőségű, kanyargós, sziklafalas utakon élvezhettem az utazást jó pár alagúttal tarkítva.
A tehénsz*ron💩, fekvőrendőrökön és kutyákon kívül még figyelni kell az apró kövekre is, melyek a magasból érkezve az úton landolnak. És persze a legjobb párosítás az alagútban felbukkanó kavics. Sok helyen ugyanis a fala nincs teljesen kibetonozva, a közepén megmaradt a természetes szikla, ráadásként nem mindegyikben van világítás, vagy csak nagyon gyenge. A napfényről beérkezve nem sokat látsz, kivéve ha követsz valakit.
Átértem Szerbiába, ahol az egyik kúton összefutottam egy magyar motoros párral, akik Pécsről érkeztek (kicsi a világ).
Az országon átérve már Montenegró útjai fogadtak, nagyon jó minőségben. Meglátogattam a Tara-hidat és persze előtte a völgyet. Meseszép a táj a hatalmas sziklafalakkal, szakadékokkal és a folyóval a mélyben. A hídnál összefutottam 3 Lengyel motorossal, akik Albániából jöttek. Meséltek a kalandos útjukról, és mutatták a megviselt oldaldobozokat, melyek bizony néha leértek a földre...
Zabljakon keresztül, a Durmitor Nemzeti Parkba vettem az irányt. Nehezen tudom megfogalmazni hogy mi fogadott. Egysávos kanyargós aszfalt, hegyek, kövek, zöldellő rétek, legelő állatok, elvétve egy-két ház. Igazából mintha nem is a Földön lettem volna...
És csak akkor értettem meg mennyire belerondítok a tájba, mikor leállítottam a motort, és az az elképesztő csend átölelt.
Nagyon figyelni kell mert autóval is közlekednek, és a legtöbb kanyar beláthatatlan. Néhány helyen a birkákat és teheneket is kerülgetned kell, akik kérdően néznek rád, hogy Te mit keresel itt?🐮
Végül mielőtt még leérnél a mesés útra, mely a Piva folyót követi, előtte azért van pár sötét alagút kanyarokkal fűszerezve.
Végül Pluziné-ben táborozok a sátramban, ami tök jó móka, csak nem ebben a szélben... Hatalmas széllökések közepette már át is húztam a ,,házamat" egy picit szélárnyékosabb helyre, de minden irányból támad. Az előbb már úgy éreztem magam mintha az Ideglelés című filmben lennék, csak itt szerencsére a szél rázza a sátrat...
Remélem szerencsésen túlélem az éjszakát és nem repít fel a fára a szél mint valami kezdő sárkányrepülőst. Holnap szeretnék még visszamenni a Durmitor parkba és élvezni a csendet. Hétfőn (azt hiszem hétfő lesz, ugyanis nem vagyok tisztában ilyenkor a napokkal és az idővel sem, de ez így jó, és baromi jó érzés) szeretnék lemenni Kotor-ba, és ott is eltölteni pár éjszakát, és megismerni a környéket.
Most próbálok pihenni, (ebben a szélviharban) hosszú volt ez a mai nap.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése