10-08-17 -Időutazás-
Sikeresen megérkeztem Szarajevóba. A határokon nem volt gond, egyedül a boszniai átkelőn voltak összefüggő kocsisorok, amiket kicsit pofátlanul kikerültem és előresoroltam. Igazából nem neheztelt rám senki.
Horvátországban ismét megtapasztalhattam, hogy akár 6 település is egybe van építve...és persze mikor jön rád a szükséglet hogy meglocsold az út-menti bokrokat?...mondanom sem kell. Szépen haladsz külterületen, majd nézelődsz, hol lehetne valami kis félreálló, árnyékos, piknikező helyen kényelmesen félreállni. Ahogy telik az idő és egyre nagyobb a szükséglet, akkor már kiegyeznél bármilyen napos hellyel is, de ilyenkor tutira nincs lehetőséged az út mellett, (árok, padka, stopposok, stb.) és egyszer-csak megjelennek az egybeépített települések, borzalmas...😶
Boszniába átérve, hatalmas forgalom fogadott, meg az utak, amik vagy nagyon jók, vagy helyenként fel vannak marva, vagy eltűnnek, de erről majd később...
Egyre melegebb lett, melyen már nem enyhített a felnyitott plexi sem.
Itt is sok település épült egybe, ami a közlekedőknek nem túl jó hír.
Persze hogy próbálsz kicsit előzgetni, mikor már jó-ideje negyvennel halad a sor, az azonos számú hőfokban. Ilyenkor nehéz kivárni a szaggatott vonal kezdetét, és a záróvonalon pont akkor lépsz át, mikor az út szélén feltűnik a helyi ,,sheriff" , aki egy szúrós tekintettel nyugtázza, hogy láttalakámhülyegyerek.👮
Végre szerpentinek, csak ugye a forgalom... ami hasonlít az otthonira, bár itt még erőszakosabbak... és úgy tűnik az indexkapcsoló itt is égeti jó-pár ember kezét... A legjobb mégis az, mikor hirtelen kitalálják, hogy most irányt váltanak, azonnal, rögvest, ebben a szent pillanatban. Ha izomból figyelsz, akkor is elég neccesen tudsz megállni, de ha véletlenül elbambulsz, vagy a térképre pillantasz ilyenkor, akkor lehet nem lesz szerencséd (nem is beszélve a mögötted érkezőkről).
Szóval a szerpentinek baromi jók, mikor nem érsz utol egy karavánt, melyben Te vagy a 30. , és egy teherautó birtokolja a ,,pole pozíciót". Egy idő után ,,előreverekeded" magad a melegben. Miután a teherautó mögé kerülsz hogy megelőzd, akkor érted meg igazán a hőség fogalmát...ami olyan mintha belenéznél egy hajszárítóba ami max fokozaton üzemel...majd pár perc múlva megpillantasz két biciklist csomagokkal, akik dombnak felfele tekernek, és rádöbbensz hogy semmit nem tudsz a forróságról...
Nagyon király buszok vannak erre-fele, amik nem igazán haladnak, de cserébe úgy füstölnek, hogy egy-két ,,agyonhúzott" ,,megcsippelt" (smoke&charm) dízelfanatikus megirigyelné. Az előzésük sem túl egyszerű, mert ha közel mész, olyan korommennyiség rakódik le a tüdődben, hogy tüdőszűrőn a röntgensugár visszapattan a mellkasodról.
Szépen lemaradsz, jó előre kinézed mikor tudsz előzni, nagy levegő, gyorsítás, majd előzés...
Szarajevóhoz közeledve kinéztem egy ,,jó" kis kanyargós utat. A térképen sárga színnel jelölve, mint másodrendű út. Nagyon jól indult, szűk erdei kanyargós részek követték egymást, kis településekkel megszakítva. Élveztem is mindaddig, amíg el nem fogyott az út...apró kavicsos, poros felület fogadott. Gondoltam nem tart sokáig és továbbmentem. Persze hogy melléfogtam, de ezt már csak akkor fogtam fel, mikor kettes és hármas fokozatokban kerülgettem a gödröket, miközben az üres vizespalackok ütemesen táncoltak a csomagok között a motoromon, melynek vízhőfoka egyre feljebb kúszott.
Mire átértem ezen a kb. 10 km-en, addigra a motorom nagy-része matt szürke színben tündökölt a portól. És a legjobb az egészben, hogy nem sokkal előtte tankoltam a szinte száraz tankba, és euróval kiegyenlíthettem a számlát...szerencsémre.
Végre Szarajevó! A kinézett panziót elsőre megtaláltam, furcsa is volt hogy simán ment. Nincs szabad szoba, csak egy másik helyen aranyáron egy kis lyuk. Köszönöm kihagyom. Következzék a ,,B" terv fent a hegyen, melyhez nyomtattam térképet (ami nem volt túl részletes). Vágjunk neki, mi baj lehet.
Nos eddig Kaposvár volt a ,,kedvenc" egyirányú utcák mindenhol városom... Bolyongtam, mert egyszerűen nem tudtam felkanyarodni az utcába amit kinéztem. Itt csak jobbra mehetsz, ott csak balra, vigyázz egyirányú...a meleg még rátett egy lapáttal. Olyan utcákban jártam amit elképzelni nem lehet (bár a Béla figyelmeztetett hogy nem egyszerű a kis utcákban közlekedni) a pécsi dűlök, közök elbújhatnak.
Helyenként macskaköves szűk részek, lefele-felfele visszafordítókkal tűzdelve, közben sűrűn jönnek szembe, de még a motorral sem nagyon tudsz lehúzódni, a visszapillantód 2 centire a házfaltól miközben folyik a víz a ,,fehéraszfalton"... Izgalmas volt meg kell hagyni, még jó hogy nem idegen az endúrózás.
Végre megtaláltam a szállást, ami persze elég érdekes, de ettől szép ez az egész. Nagy családi ház szobákkal, udvarral, melyen lehet sátrazni. Sajnos az udvart egész nap tűzi a nap, köszönöm de múltkor szaunáztam. Nézzük a szobákat, 12euro/éjjel az egyik, egész jól hangzik. A csavar csak annyi, hogy 5 férőhelyes. 😆 Sebaj, jó lesz az, főleg hogy megtudtam hogy ma este egyedül leszek, holnap jön csak egy srác. Voltam kollégista, szóval semmi gond.
Kissé fáradt vagyok, de még lehet leugrok kicsit a városba.
Holnap is itt alszom, így több időm lesz nézelődni.
Gyönyörű a kilátás a völgyben elterülő városra és a gombostűként beleszúrt házakra a hegyoldalban.
Végül nem mentem ma már sehova, de megnéztem ahogy a város felett a hegyek beszippantják az izzó korongot. Felemelő volt...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése