Tegnap este még beszéltem a szomszédaimmal, akik nagyon kedvesek. Egy fiatal osztrák pár, egy kisgyerekkel. Megnyugtattam őket, hogy nem reggel 6-kor fogom beindítani a motort. :)
A srácnak érdekes időtöltése van. Kifeszít egy spanifert két fa közé, majd racsnival olyan feszesre húzza amennyire csak bírja. Aztán ezen szépen végigsétál mezítláb... Persze hogy megpróbáltam...addig jutottam, hogy az egyik lábam fent, a másik a földön, mert képtelen vagyok felrakni, annyira remeg az egész. Pedig amúgy az egyensúlyérzékemmel szerintem
nincs baj, de ez már profi kategória. És persze baromi
hosszú is a kötél.
Az alvás továbbra sem az erősségem, de ez már nem is meglepő.
A kemping ahova tegnap délután érkeztem, nagyon szép, van egy tó (itt volt tegnap a vacsorám) ahol lehet fürdeni, tiszták a zuhanyzók és a mosdók (reggel 6-kor már dolgoznak a takarítók, akik üdvözölnek és mosolyognak munka közben).
Tegnap mikor bejelentkeztem, kaptam egy kódot a zuhanyzóhoz...igen, én sem értettem a mai napig, mert lazán lezuhanyoztam tegnap, a csap nem kért kódot... Ma délután vettem észre, hogy több zuhanyzó is van itt, mert ugye bejöhetnek az utcáról napijeggyel fürdeni a tóhoz, és
vagyunk mi, a kempinglakók. Kiderült nekünk külön zuhanyzónk van, ahol egy kód beütésévél nyílik az ajtó. Igazából nekem teljesen mindegy honnan folyik a víz, csak meleg legyen.
Volt tegnap a szomszédságban is egy motoros srác, aki szintén egyedül volt (nahh ugye, nem is olyan fura dolog egyedül útnak indulni). Amúgy most a helyén egy amerikai autó áll, valahonnan az 50-es évekből.
6.1-es V8-as hajtja, sajnos a hangját nem hallottam. :(
Két srác jött vele Svájcból. 6 személyes a ,,kicsike" ,
elöl - hátul 3-3, és akkora a csomagtartója, hogy oda is beférnek páran... :)
(EDSEL)
(mint egy csónak)
Szóval reggel elindultam (kevés cuccal, mert ma is itt alszok)
és gyors megálltam a boltnál kaját venni. Persze mindjárt a parkolóban találkoztam Lacival, (egy volt Lengyel munkatársam szerint, Magyarországon mindenkit Lászlónak hívnak) aki szintén egyedül volt, és mesélt pár dolgot merre járt eddig. Rutinos utazó volt, sokfelé megfordult már. Mondtam hogy a Grossglocknerra hajtok, és ellátott pár infóval, merre érdemes menni, (ekkor tudatosult bennem, hogy én abszolút a hegy másik oldalát néztem ki - véletlenek márpedig nincsenek)
mik a látnivalók, hol vannak benzinkutak.
(irány a Grossglockner)
Az odafelé vezető úton egész jól lehetett haladni, tempós, jó minőségű aszfalt, (bár ez utóbbi itt nem újdonság) és korrekt autósok, akik lehúzódnak mikor előzni akarsz, és itt a BMW-s is bemegy a kamion után a kapaszkodósávba, (mikor előtted van) elenged, és utána megy el a kamion mellett!
Még a hegy előtt tankoltam mikor begurult egy Magyar srác. A nevét nem tudom, de biztos Laci volt...
Adott pár infót, nem az első útja a hegyre...
Grossglockner
A fizetőkapunál 25 euróért cserébe kapsz egy matricát, rengeteg csúcsminőségű kanyart, elképesztő látványt, és örök emléket...
Szerintem megéri... Jó, nyilván nem egyedül mész fel, sokan vannak az úton, de simán lehet előzgetni, ettől még izgalmasabb.
Mikor beérsz az alagútba, és előtted, mögötted motorosok húzzák szabályzásig, (így alakítva ki egy ,,koncerttermet")
az megfizethetetlen.
Két kilátóponton is voltam: Kaiser-Franz-Josefs Hohe
(2369 m) és Edelweissspitze (2571 m). Utóbbinál matricát is ragasztottam a táblára a többi mellé.
Grossglockner
A fizetőkapunál 25 euróért cserébe kapsz egy matricát, rengeteg csúcsminőségű kanyart, elképesztő látványt, és örök emléket...
Szerintem megéri... Jó, nyilván nem egyedül mész fel, sokan vannak az úton, de simán lehet előzgetni, ettől még izgalmasabb.
Mikor beérsz az alagútba, és előtted, mögötted motorosok húzzák szabályzásig, (így alakítva ki egy ,,koncerttermet")
az megfizethetetlen.
Két kilátóponton is voltam: Kaiser-Franz-Josefs Hohe
(2369 m) és Edelweissspitze (2571 m). Utóbbinál matricát is ragasztottam a táblára a többi mellé.
(Kaiser-Franz-Josefs-Hohe)
(Edelweissspitze)
(elképesztő utak)
(keresd a matricát...)
Hihetetlen mennyi ember megy fel-alá, régi- és újabb autókkal, motorokkal, kerékpárral, quaddal.
Leírhatatlan, ahogy a lábad alatt kígyóznak a járművek
a cérna vastagságú utakon, és a fejed felett pedig a felhők
suhannak. Nem volt vészesen hideg, pedig foltokban havat is láttam, a levegőt pedig harapni lehet (azért lefele menet már erősen érezni a jellegzetes szagot, melyet az autók húznak a folyamatos fékpedál taposása miatt).
Elbúcsúztam a hegytől, és elindultam vissza a kempingbe.
Útközben megálltam egy boltnál némi ennivalóért.
Pont kint pihent egy bicajos srác az árnyékban (akinek mindkét fülében fültágító volt, lehet a jobb légellenállás miatt...). Szóba elegyedtünk, és megkértem figyeljen pár percig a cuccomra (csak tanktáska, bukó, kabát ilyesmi, de egy bevásárlásnál annyira nem jó ha veled vannak) és persze egy csokival köszöntem meg a figyelmét.
Már vártam, hogy visszaérjek a kempingbe, mert fájtak a vállaim. A bal kezeddel még csak tudsz más pozíciót felvenni, meg persze folyton integetni :) ,de a jobb kezed szinte egy pózban van. Ez nem panaszkodás, csak az én gyengeségem.
Visszaértem, irány a tó kellemes vize, majd irány kajakozni, ugyanis kiderült van ilyen lehetőség és persze ingyenes :) .
Ahhoz képest, hogy most próbáltam először, egész jó volt,
bár a kanyarodás nehezen ment... Vagy nem fordult, vagy túl sok volt, és ugyanúgy álltam mint előtte. Na és aztán, a hajóknak is nagy hely kell, szerintem a vízzel van itt a baj...
Holnap akkor irány Németország (Obernzell) , már várnak rám a barátaim (Azur, Bogci és Peti).
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése