Persze hogy volt egy kis eső utolsó este is, de nem volt vészes.
Különben is már edzett vagyok, mivel ,,túléltem" a hegyekben a felhőszakadást.
(akkor irány haza)
Hazafelé elbúcsúztam Ausztriától, a hegyektől, az utaktól,
a mosolygós emberektől.
A határt átlépve úgy fogadott az utak minősége, mint amikor
vásárlás után kilépsz a ,,légkondis" bevásárlóközpont ajtaján
a nyári melegbe.
Folyamat a kátyúkat figyelgetve zötykölődsz az ülésen.
És még valamit kell nagyon figyelni...az átkozott kamerákat.
Majdnem sikerült belefutnom az egyikbe, de szerencsére csak hátul van rendszám és egy elágazó is pont jó helyen volt...
Igaz hogy így kicsit még rosszabb utakon zötyögtem pluszban pár kilométert, de higgyétek el megérte...
Jó volt hazaérkezni a sok élménnyel.
2200 km lett a túra hossza, ami nekem teljesen jó, hisz nem teljesítménytúrára mentem, hanem élménytúrára...
Nagyon sok mindent láttam, gyönyörű helyeket, pazar utakat.
Megismerkedtem emberekkel, akiket lehet soha többet nem látok, de egy kis időre részesei voltunk egymás életének, ennek így kellett történnie.
Hogyan tovább? Most hétvégén Siroki motorostalálkozó, aztán majd szeretnék újabb túrákat, tervek már vannak...
Örülök hogy velem tartottatok. Széles utat mindenkinek!
ui.: Aki egy kicsi kis vágyat is érez, hogy ,,világot lásson", ne habozzon, mert olyan dolgokról marad le, amit el sem tud képzelni...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése