Szlovéniából jelentkezem. :) Süt a nap, bár a felhők megállás nélkül suhannak, de kellemes idő van.
Nahh de ne szaladjunk ennyire előre.
Ma reggel végre elállt az eső (pedig még éjjel hallottam hogy szakad-igen nem alszok túl jól, egy ilyen kaland előtt meg még
úgy sem).
Túl szép idő nem volt reggel, de nem esett. Bújtam a radartérképet, merre járnak az esőfelhők. Arra jutottam, hogy most vagy soha. Azért reggeli közben nem volt túl őszinte a mosolyom. Igen tudom, terveztem meg minden, de akkor tudatosult bennem a sok kilométer stb. ...
Pakolás a motorra. Mivel maga a táskákba pakolás sem volt egyszerű, (kb. négyszer pakoltam át egyik táskából a másikba, míg végül maradt az eredeti) így ettől sem vártam sokat.
Szerencsére ,,Faterom" segített a rögzítésben, miközben én csak aggódtam, hogy ez így nem lesz jó, meg úgysem. Közben húgom tág pupillákkal kísérte az eseményeket. Persze hogy jó lett, meg sem moccantak a csomagok. (persze az elején még sűrűn pillantgattam hátra, hogy vajon együtt utazunk-e még, de teljesen felesleges aggodalom volt)
Horvátország még felhős volt és szeles. Sokszor egyenesben is dönteni kellett a gépet (legalább egyenletesebben koptak az abroncsok :) ). Nem autópályáztam, de nem is akartam, így megtapasztalhattam a szomszédaink településrendszerét.
Az még rendben van, hogy 6 fényév kell hogy áthaladj egy falun mert olyan baromi hosszúak, de az már kicsit sok, hogy a falu vége tábla oszlopán már ott a következő település kezdete. -.-
Mentségükre legyen mondva, hogy sok helyen lehet menni belterületen 60, 70, vagy akár 80 km/h sebességgel, és csak az iskolák környékén lassítják meg a forgalmat, nahh de akkor is giga hosszúak.
Még egy lelkes rendőrrel is találkoztam aki mérte a sebességet, mikor is én ösztönösen lassítottam és csak később esett le, hogy szemből nem sokra megy velem (csak mondjuk ha megállít, de szerencsére nem tette).
Érkezés Szlovéniába, ahol az első benzinkúton le is parkoltam, és csak később esett le, hogy zárva van. Szerencsére sűrűn vannak itatók, szinte minden harmadik kis faluban találni.
Közben a nap is kisütött, egész kellemes idő lett.
Egyre több motorossal találkoztam, ment az integetés természetesen.
Ugyan még nem túl magasan vagyok, de látni a gyönyörű hegyeket, elképesztő milyen meredeken magasodnak fel az égbe.
A navigációm jól működött (manuális persze; kézzel írt itiner + térkép). Internetezni sem tudok, de nem is akarok. Kikapcsolódni, (kikapcsolni) azt annál inkább...
Nagyon jól ki van táblázva minden, ez is nagyon pozitív.
Szóval megtaláltam a kempinget, és gyors helykeresés és sátorállítás után irány körbenézni meg enni valamit.
Az étterem fullon van, majd később visszanézek ( aminek meg is lett az eredménye egy jó kis carbonara személyében). Először a kempinget fedeztem fel a fényképezőgépem társaságában.
Nagyon korrekt kis hely, csak ajánlani tudom mindenkinek (Varpolje, Camping Menina). Igen már kinéztem otthon...a többivel együtt.
Ezután séta a településen (pici, családias). Nagyon érdekes, hogy szinte minden háznál van gazdasági épület, állatok, gyönyörű kertek, farakások, virágok. Ennek köszönhetem a szerencsémet is, ugyanis elsétáltam egy ház mellett ahol teheneket tartottak , és egy néni egy kis helyiségben nagyon dolgozott..
Persze hogy kíváncsi voltam és bekukkantottam. Így sikerült némi ,,activity"-zés és néhány euro cent átadása után az, hogy itt ülök egy patak mellett, és szlovén tehéntejet kortyolgatok.
I LOVE Szlovénia! :)
Mindez vasárnap délután, amikor ugye semmilyen bolt már nincs nyitva.
Amúgy nagyon ízletes, mennyei... Olyan erős, hogy lassan én is búgni fogok.
Miközben ezeket a sorokat írom, nem is tűnik fel, hogy hol vagyok, csak mikor kitekintek akkor eszmélek fel, hogy milyen szerencsés vagyok.
Most lassan zuhany és alvás. Holnapra nincs sok kilométer, tehát ha minden jól megy akkor már Ausztriából jelentkezem.
A motor is pihen, nagyon ügyes volt, egy pisszenést sem hallottam tőle...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése